Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 11-12. szám - A Duna Népe második konferenciája

biztosítása végett s így semmiben sem veszélyeztetik sem Románia biztonságát, sem pedig az erdélyi románság álláspontjának szabad megnyilvánulásait. A középeurópai közeledés minél tisztább távlatokban történendő kirajzolódását mindenesetre hathatósan segíti elő a függő kérdések, meglevő ellentétek őszinte feltárása. Reméljük, hogy Codarcea könyvét mint első lépést továbbiak is fogják követni, ami mindkét nemzet s a középeurópai közeledés érdekében áll. Szende Zoltán. A Duna Népe második konferenciája Magyarország Középeurópai Intézetével karöltve, az őszi munkaév kezdetén, október 8-án tartottuk meg második konferenciánkat. Programmja igen gazdag volt, úgyhogy vitára ez alkalommal csak rövidebb időt szentelhettünk. A sajtó meleg fogadtatásban részesítette, — mint az elmúlt alkalommal is, munkánkat Beszámoltak róla: a Budapesti 1 fii-lap, Magyar Hírlap, Magyarság, Nemzeti Újság, Pesti Hidas Pester Lloyd, Pesti Napló, Újság s több hetilap s folyóirat. Gratz Gusztáv megnyitószavai után Hantos Elemér ny. államtitkár, a dunai kérdés újabb fejleményeiről s a várható eredményeiről számolt be. Visszapillantva megállapította, hogy a dunai politika eddigi fejlődésének tetőpontját 1935 tavaszán érte el, amikor a három nyugati nagyhatalom a stresai konferencián leszögezte a Dunamedence rendezésének szükségességét és Mussolinit bízta meg a dunai konferencia egybehívásával. Az időközben kitört olaszabesszín háború azonban megingatta, sőt összetörte a stresai frontot, meghiúsította a dunai konferencia egybehívásához fűzött reményeket és még jobban kiélezte a két hatalmi csoport, a római paktum és a kisantant államai között fennállott ellentéteket. Tizenhat esztendővel utóbb, sokkal kedvezőtlenebb körülmények között, az elszakadt magyarság erejének lényeges meggyöngülése után vettük fel újból a tárgyalások fonalát. De még így is elégtétellel kell megállapítanunk, hogy ez a folyamat megindult és hogy azok a tárgyalások, amelyeket a magyar külügyminiszter a környező államok külügyminisztereivel folytatott, biztató mederben haladnak. Magyarország egyik régi követelése, az egyenjogúság elismerése, egyik oldalról sem talált ellenzésre. Magyarország másik követelése, a magyar kisebbségek jogainak védelme, a csehszlovák és jugoszláv kormány részéről a legnagyobb megértésre talált. Ugyanily megértés mutatkozott a román külügyminiszternél is, de Bománia belpolitikai viszonyai folytán e téren egyelőre javulás nem mutatkozik. Ami végül Magyar-ország gazdasági követeléseit illeti, e tekintetben azon kívánság teljesítése, hogy Magyarország régi piacait a környező államokban visszaszerezze, miután ez ellenkezik a szomszédos államok önérdekeivel, a további tárgyalások során egyelőre nem remélhető. Ezután Futó Mihály dr., a Középeurópa Intézet titkára tartotta beszámolóját a Párizsban megtartott két kiemelkedő nemzetközi gazdasági tárgyú konferencia eredményeiről. A Népszövetség kötelékében működő szellemi együttműködési liga egyik albizottsága a dunai kérdést tárgyalta, melynek során a felmerült politikai ellentétek ellenére is sikerült a magyar álláspontot keresztülvinni s további kutatások programmjára a középeurópai kérdést minden vonatkozásban kitűzni. Gál István, az Apolló szerkesztője a nyáron Tátralomnicon a középeurópai kérdés tanulmányozására szervezett csehszlovák nyári egyetem előadásain vett részt. Beszámolóját a háborúutáni s a mai csehszlovák történetszemlélet közti különbség kiemelésével vezette be. Az új cseh generáció már nem fikciókra épít, hamem számol a tényekkel s nem úgy .akarja látni a helyzetet, ahogy ez részére kedvező, hanem ahogy valóban van. Pongrácz Kálmán dr. publicista munkaprogramot terjesztett a szaktanácskozmány elé. Ennek szerinte két irányba: a meggyőzés s a belső munka irányába kell haladnia. Kifelé való vonatkozásban a sajtónak, hírlapoknak s folyóiratoknak óriási propagatív jelentőségére mutat rá. Biegler Imre dr., lapunk szerkesztője, az osztrák s a cseh egyetemi fiatalsággal való együttműködés gyakorlati lehetőségeit taglalta. A felszólalások során Bálint László dr., az Előre szerkesztője, a keresztény nemzeti irányú világnézet alapjára helyezkedve, fejtegetései során arra az erdeményre jut, hogy nemcsak a gazdasági megfontolás, de ez a felfogás is az utódállamokkal való együttműködésre utal, sőt nagyban elő is tudja segíteni. Glaser Géza mint gazdasági szakértő, a magyar-jugoszláv agrárkörök közeledéséről számol be. Kun Zsigmond, a PTOE főtitkára, a sajtónak nagy jelentőségére mutatott rá, a középeurópai közeledést célzó munkában. Dr. Szende Zoltán tanár, a nyári egyetem megvalósítását a közeljövő legnagyobb feladatának tartja. Török Árpád publicista a lipcsei Südosteuropa-Institut munkájára utal a tervezett nyári egyetemmel kapcsolatban. Gratz Gusztáv elnök összefoglalva a vita gazdag anyagát, amely nyilvánvalóvá tette, hogy az utóbbi időben a dunai kérdésben tisztultak a fogalmak, azon véleményének adott kifejezést, hogy a dunai államok között végre megindult a közeledési folyamat, ami által a Magyarország Középeurópai Intézete révén kitűzött ideális célokat a reálpolitika is igazolja. A munka ma már a megvalósulás reményével folytatható. Az ankét látogatottsága igen nagy volt, megjelentek az elnöklő Gratz Gusztáv ny. külügyminiszter és Hantos Elemér professzor mellett, Gajzágó László, Hegedűs Lóránt, Navratil Ákos, Winckler István, továbbá Auer Pál dr., Ballá Siegfried, Bálint László dr., Biró Gábor, Bóka László dr., Borovszky Károly dr., Csánki Béla, Csiky Zoltán, Csuka Zoltán, Domány Gyula dr., Elekes Dezső dr., Farkas Geiza dr., Futó Mihály dr., Gál István, Gellért Andor dr.. Glaser Géza, Hámori László, Kapós Endre, Kemény Gábor, Kemény János dr., Kertész János dr., Kósa János dr., Kun Zsigmond, Lippay István dr., Müller Pál dr., Óváry-Papp Zoltán dr., Passuth László, Péter Ernő dr., Pongrácz Elemér dr., Pongrácz Kálmán dr., Révay József gróf, Riegler Imre dr., Sármándi Sándor dr., Sebes László dr., Selka Pál, Szabados Mihály dr., Szende Zoltán dr., Thewrewk-Pallaghy Attila dr., Toporczy Emil dr., Török Árpád, Váli Ferenc dr., Virány Egon, Walder Gyula dr. és még számosan. Miután az ezen ankétunkon elhangzott felszólalások részint napilapokban, részint folyóiratokban megjelentek, ez alkalommal annak anyagát külön füzetben nem adtuk ki. 7