Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 10-11. szám - Magyarország gazdasági kapcsolatai a dunai államokkal. I. [r.] Csehszlovákia és Magyarország

V. tábla. Csehszlovákia gazdasági kapcsolatai a kisantant államaival ÓT a íöhbi szo;ns7':ílo3 állammal. a) behozatal (az összbehozata! %-ában) AHam 1929. 1932. 1933. 1934. 1935. !936. Románia 2.4 4.2 2.9 2 9 3.9 4.6 Jugoszlávia 1 7 4 8 3.8 3.1 5.4 4.4 Összesen: ™4~í 9~!Ö 6/7 6~Ö 9~3 9~Ö Magyarország 4.8 1.5 2.7 2.0 2.0 1.8 Ausztria 7.2 4.2 4.2 4-5 4.0 4.4 Németország- 24.1 22.8 18.9 18.7 17.0 17.5 T.png-yelország 6.5 4.4 3.1 3.6 3-7 2 8 b) kivitel (az öspddvHeí ^-ában) Románia 3 8 4.1 3.7 3.7 4.8 4.7 Jugoszlávia 5.6 5.5 3.3 3 5 4.0 5.3 Összesen: 9.4 9 6 7.0 7.2 8 8 10.0 Magyarország 6.4 2.7 3.2 2.1 1.8 1.9 Ausztria 15.0 14.0 12 2 106 9 5 8.8 Németország 19.3 16 2 17.7 21.5 14.9 14.6 Lengye'iország 4.4 2.5 2.8 2.0 3-3 2.0 Az) egyozménv szerint 50%-ku kell emelnünk a kisantant államok egymással való külforgalmukat, ami azonban cs-dc kismértékben valósult meg. Főként Csehszlovákiára nézve hátrányos a külforgalom ni alakulása, hiszen a Romániából és Jugoszláviából való bpbozatnla az 19$7. évi 4.1%-ról 9%-ra emelkedett, míg e két államnak a! cseh kivitelben való részesedésn mindössze 0.6%-kal. Csehszlovákia, hogy eleget tegyen kötelezettségének, agrár-köreinek ellenzése dneára, búzát kénytelen átvenni a déli agrárállamoktól, holott erre nem is lenn° szüksége, mivel az agrarizálódás oly mértékben előrehaladt, hogy a gabona nemű ékből az utóbbi években már jelen tősen exportált. De a többi árnkka] is nagv nebézség van. Tgv pl. bn Csehszlovákia vpzat vesz át Jugoszláviától, meg kell szüntetnie az USA-ból való rézvásárlást, ami hátrányosan hat az odaiványnló készáruexportra és emellett még nem is szükséges, biszen Jugoszlávia minden nebézség és főleg nagv szállítási költég nélkül helyezheti el rezét Olaszországban. A tapasztalatok jól mutatják, hogv a kisantant gazdasági egyesülés mesterséges koncepció, nem olvan természettől adott, mint az 1934-ben létrejött római egyezmény államai köiötti nagv pvprhuényekoj hozó, bár Magvarországra Ausztria elzárkózó A'iselkedése következtében nem túlságosan előnyös paktum. A kölcsönös érdekek felismerésévé vezethető viszsza, hogy 1985 júniusban közel ötéves szerződésnélküli állapot után új kereskedelempolitikai szerződés jöhetett létre Magyarország és Csehszlovákia között, mely a kölcsönös legtöbb kedvezmény élvezetét biztosítja a szokásos szövegezésben. Fordulat állott be tehát, de gyakorlati hatását nem éreztetheti a mai körülmények között, amikor a forgalom a fennálló deviza- és beviteli korlátozások mellett teljesen kompenzációs alapon, erős korlátok között bonyolódik le és különben is az árucsere-egyezményekben szereplő áruk a legtöbb kedvezményes vámkezelést amúgyis élvezik. A forgalom megélénkülései eme inkább elvi jelentőségű egyezmény következtében természetesen nem következett be. A külforgalom tovább csökkent. Nem hozott változást a múlt év december 22-én szintén kompenzációs alapon létrejött új árucsere és fizetési megállapodás sem, amelv a forgalom kereteit az előző évi 120—140 millió cK-ról 200 millió eK-ra emelte fel. Ez a jelentős emelkedés azonban még mindig kevésnek tűnik fel, ha tekintetbe veszsziik, hogy az 1936. évi össze-csehbehozatal közel S millió csehkorona volt, tehát az új megállapodás alapján százalékos részesedésünk a cseh behozatalban maximum 2.5%-ra emelhető, ami az 1929. évi 4.8%-kal szemben még mindig igen alacsony. Nem remélhető a helyzet lényeges javulása a fejtegetéseink elején vázolt szeptemberi egyezménytől sem, csak egy mindenre! kiterjedő, kölcsönös megértésen alapuló kereskedelmi szerződéstől, mint amilyen az 1927. évi volt. Reméljük, hogy végül is elérkezik e szerződés megkötésének időpontja. Magától értetődőleg ettől sem várhatunk csodákat, az 1929. előtti normális állapotok visszaállításának egy másik feltétele is van, a szabadkereskedelem visszaállítása, amelyet két kis állam a maga erejéből nem érhet el. Ez a tény azonban nem ment fel az alól, hogy ne lazítsuk meg a köztünk fennálló, bátran szintetikusnak nevezhető akadályokat, sőt ennek még inkább cselekvésre kell buzdítani. Bízunk benne, hogy az egymás érdekének kölcsönös megértését és elismerését célzó törekvés előbb vagy utóbb, talán már a közeljövőben sikerre vezetnek, kezdetben csak Csehszlovákia és Magyarország között, később az egész Dnnamedencén belül preferenciális középenrópai vámrendszer alakjában, magával hozva ezáltal nemcsak a joggal Európai szívének nevezhető Középeurópa gazdasági helyzetének javulását, hanem még az annyira kívánatos politikai feszültségek enyhítését is. Futó Mihály dr. Mihelics Vid: A szociális kérdés és a szocializmus <Budapest, év. n. IS5 l.) Az alapfogalmak (szociális kérdés, szoc. igazságosság, a kérdés individuális és kollektív megoldása) tisztázása után a szocializmus elleni küzdelem szükségességét indokolja, kritizálja a marxista eszméket és a liberális felfogást, megmutatja hibáikat, végül a marxizmus világnézeti alapjainak elemzése után röviden körvonalozza a szociális kérdés megoldásának alapelveit is. Mérei Gyula dr. Kürthy Sándor dr.: Merre? (Két magyar sorsprobléma, Budapest, 1937. Székelynyomda. 56 old.) A szerző két közzétett cikkében, nagy bátorsággal és a tisztalátás őszinte óhajával, nemzetünk egyik legnagyobb kérdésével foglalkozik: a vilá.gbolsevizmus elleni küzdelemmel. Igen helyesen rámutat arra, hogy a kérdésnek kettős nézőpontja van: belső és külső. Foglalkozik a társadalmi megelőzés munkájával és megoldásul a ,,Szellemi telepítést" látja, amely alatt középosztályunk foglalkozásbeli átrétegezödését érti. Ugyancsak villámszerűén tiszta és éles második cikkének alaphangja, amely a stalini pánszláv-bolsevizmusnak Európa arcára kirajzolódó kontúrjait bemutatva külpolitikai orientációnk helyessége mellett érvel. Hámori László. Felszabadultál. Vészi Endre regénye. (Pantheon kiadása, 1937.) Sötét prolilakás, angyalföldi dtca bűzében él egy fiatal munkás. Éppen, hogy kilábolt egy rövid, szomorú gyermekkorból, melyre csak néha jutott egy kis derű, napsütés — mikor neki vág az életnek, kemény küzdelmes munkáséletnek. Vésnök lesz. Az inasok gyötrelmes, verejtékes megaláztatásával kétségbeejtő sorsból neki is jut bőven. S munkája után magánéletét, mely egy pár esti órából s a vasárnapból áll, vázolja — néhol szomorúan önmagában sem bízva — néha fölényes öngunynyal, ritkán, nagy ritkán egy boldog ember képét keltve. A szerző a Mikszáth-díj nyertese. Ez tette lehetővé írásának kiadását is, de nem hisz az „östehetségben", fokozott felelősséget érez magában, érzi, hogy tovább kell tanulnia, nem bízva az őstehetség varázslatos voltában. Érdekes, megkapó szociális könyv. Soós Pál. 13