Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 10-11. szám - Magyarország gazdasági kapcsolatai a dunai államokkal. I. [r.] Csehszlovákia és Magyarország

elv alapján vettek részt a termelésben és egymást teljes mértékben kielégítették, annyira, hogy az autarkiára való törekvés nélkül is több mint 50 millió emberre nézve megvalósult az önellátás. Azi új határok meghúzásánál nem voltak tekintettel a Dunamedence eme egységére, aminek következtében a normális gazdasági viszonyok feltételét képező gazdasági egyensúlyi helyzet felborult és így a monarchia által képzett egységes vámterületen kifejlődött belföldi kereskedelmet, mely az egész terület minden irányú szükségletét fedezte, az új államok politikai és gazdasági önellátási törekvése következtében elzárkózó külkereskedelmi irányzat váltotta fel. Nagy feleslegek támadtak úgy az ipari, mint az agrárállamok termelésében, hiszen az egységes vámterület által védett termelési ágak egyike sem tudott megküzdeni a világpiaci árakkal, amelyekkel pedig termékeik elhelyezhetése céljából a kölcsönös elzárkózás következtében kénytelenek voltak versenyezni. Különösen állnak a fentiek Csehszlovákiára, ahol a nemzeti önállóság hangsúlyozása, és a politikai szövetségek megerősítése céljából a háború utáni években erős törekvés észlelhető a Középeurópától való függetlenítés tekintetében gazdasági téren is. A fiatal állam gyorsan tanult a háborús tapasztalatokból, már 1919. áprilisában külkereskedelmi ellenőrző szervet állított fel és az 1906.' évi osztrák-magyar autonóm vámtarifát, amely pedig az előbb mondottakból kifolyólag magától értetődőleg védővámos volt, 1920. és 1921-ben mégjobban, néha három-négyszeresére emelte. A védővámos behozatali korlátozások azonban csak részben jártak eredménnyel, amennyiben lecsök kentették a dunai államokkal való kereskedelmi forgalmat, de a terv másik része, a nyugati hatalmakhoz való közeledés fiaskóval végződött, amely 1923. végén vált nyilvánvalóvá. Minden erőszakos korlátozás és irányítás ellenére is Ausztria 1923. októberében már a cseh kiviteli piacok élére került, négyszeresét véve át a nagy propagandával megszervezett britt piac által felvett1 mennyiségnek, míg a Franciaországba irányuló kivitelt kilencszer haladta túl. A gazdasági kapcsolatok tehát erősebbnek bizonyultak. A cseh közgazdasági élet is észrevette ezt és új eszközökhöz folyamodott. Önállósította célkitűzéseit a politikától, de végeredményben mégis annak vetette alá. Kompromisszum jött létre, szabadkereskedelmi álláspontra helyezkedtek ugyan, de különféle korlátozásokkal mégis elősegítették a másik célt, az önellátás megvalósítását, azaz, hogy az államterületet, amelv a monarchia gazdasági egységének amugyis a legheterogénebb töredékéi alkotta, mesterséges eszközökkel gazdasági egységgé képezzék ki. Kezdetben csak az előnyös oldalai érvényesültek a gazdaságpolitikai irányváltozásnak, ,mególénkült a forgalom a dunai államokkal, amelyből Magyarország is kivette a részét. A Csehszlovákiából való behozatal értéke 1925-ben már 213 millió pengőre emelkedett (1. I. tábla), ami 1920-as alapú indexben 234-nek felel meg, a kivitt mennyiség emelkedése még jellemzőbben mutatja, hogy az elzárkózás eddig cseh oldalról történt, hiszen míg 1923-ig 50 millió pengő körül mozgott a cseh kivitel, addig 1925-ben már a 200 milliót is megközelítette, ami az első békeévvel szemben hét és félszeres emelkedést jelentA magyar—cseh kapcsolatok normalizálódásával karöltve az önellátási törekvések is fejlődtekA cseh agrárpárt nyomása alatt, mely a köztársaság ipari szerkezete ellenére is a legerősebb politikai párt volt, a csehszlovák kormány 1925. júniusában bevezette, majd többszörösére emelte a gabonaneműek vámját, hogy a külföldi termékekkel szemben a hazai termelést rentábilissá tegye. Az új agrárvámok hatása alatt kivitelünk évről-évre esést mutat, 1927-ben már 157 millió; P-re esett le az 1925. évi 196 millió P-vel szemben. Ezt a veszteséget magyar részre még érzékenyebbé tette az, hogy ezzel az eséssel párhuzamosan a behozatal értéke több mint egyharmaddal emelkedett a belföldi magyar vásárlóerő növekedése következtében, ami által az 1925. évi 17 millió Ps passzívum helyébe 130 millió P-s került. A magyar kormány mindezek ellenére 1926-ban felvette a tárgyalásokat a cseh kormány kiküldötteivel az akkori minimálisoknak deklarált cseh agrárvámok alapján, sőt ezek megingatása nélkül az 1927. május 31-én' kötött és Magyarországon 1927. XVII- tc.-ként kihirdetett széleskörű kereskedelmi szerződésben Csehszlovákia érdekében vámtarifánk sokszáz tételét le is szállította, bármennyire is ellenezték ezt a hazai ipari körök. De a szerződés még így sem hozta meg a várt hatást. A magyar kormány kereskedelmi mérlege Csehszlovákiával szemben tovább romlott, némi emelkedés mutatkozott ugyan 1929-ben, de ez inkább az össz-magyar kivitel hatalmas megduzzadására vezethető vissza (1928 : 826 millió P, 1929: 1-039 millió P). Az igazi katasztrofális esés azonban még csak ezután következett be- A csehszlovák törvényhozás ugyanis 1930. elején törvényeket hozott, amelyekí az eddigi gabona, liszt, állat és husvámokat részint lényegesen felemelték (1- alább II. tábla), részint a mindenkori árakhoz alkalmazkodó pótlékokkal sújtották. Minthogy a régi, s már eddig is túl! magas vámok a Magyarországgal kötött szerződésben le voltak kötve, a csehszlovák kormány 1930'. április 30-án felszólította a magyar, kormánvt, hogy az új vámtételekre vonatkozóan bocsátkozzék tárgyalásba, különben, ha hat héten belül a tárgyalások nem. vezetnek eredményre, kénytelen lesz a szerződést december 15-re felmondani. A tárgyalások folyamán a magyar kormány a legnagyobb engedményeket tette, hozzájárult a búza- és rozsvámok emeléséhez, az állatvámokéhoz is a zsírsertés kivételével, a lisztvámok körül azonban a megegyezést kizárta, hogy az új törvény a csehszlovák malomipar védelmére a liszt értékének 75—80%-ára rugó vámot állapított meg. Még a szerződés letelte előtt, november 11-én lépett életbe az új őrlési- és lisztkeverési törvény, amellyel a malmokat arra kötelezték, hogy őrléseiknél külföldi búzát csak) 25%-os arányban használhatnak fel, ami által a magyar búzát kiszorították a cseh piacról. Sőt még azt is elrendelték, hogy külföldi lisztet csak belföldi liszttel és a fenti arányban keverve szabad forgalomba hozni, ami lényegileg teljes lisztbehozatali tilalmat jelentett, hiszen a keverés által a finom külföldi liszt megfosztódik márkájától^ mivel ily nagy mértékben keverten a közönségnek nem érdeke többé azt vásárolni. Az utolsó napokban csehszlovák részről azt javasolták, hogy jegyzékváltással legtöbb kedvezményes provizóriumban állapodjanak meg a lejárt szerződés minden egyéb tartalmának megsemmisítésével. Ezt a megoldást Magyarország már azért sem fogadhatta el, mivel Csehszlovákiának csak egv agrárállammal, Romániával szemben volt legtöbb kedvezményes tarifaszerződése, amely azonban magyar szempontból különben sem volt megfelelő, míg Magyarországnak az ipari államokkal fennálló szerződései révén a csehszlovák kivitel 38%-a továbbra is a régi kedvezményt élvezte volna. A szerződésnélküli állapot december 15-én tehát kikerülhetetlenül életbe lépett. 11