Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 6. szám - Kulturális közeledés a dunai népek között

magyarsága, amelynek egy nemzedéke már megtanulta az államvezető nép nyelvét, legyen a közvetítő a magyar és idegen műveltség között, Sajnos, az uj nacionalista hullám nyomása alatt az elszakadt magyarság elvesztette kedvét arra, hogy közvetítő legyen a két nép kultúrája között. Vegyük sorra az egyes dunai népeket abból a szempontból, hogy milyen szellemi kapcsolat volt közöttük az összeomlás óta. Meg kell figyelnünk azt is, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel ezt a közeledést elő lehetne segíteni. Teljesen kiegyensúlyozott a magyarság viszonya Ausztriával. Amióba a»Z( uj Ausz torfia <— Dollfuss és Schuschnigg Ausztriája — megteremtődött, a világnézeti közeledés kulturális szempontból is termékenységet idézett elő. Az osztrák közvélemény kilábolt a XIX. századi magyarellenes hangulatból, megszűnt az a gúnyos, szemrehányó és kicsinylő hang, mely a magyarsággal szemben különösen az osztrák történetirodalomban szerepelt. Amig Ausztria közvéleménye a szlávokkal kacérkodott, addig a magyarság sokszor rossz elbánásban részesült, amit a tudományos és irodalmi emlékek bizonyítanak. Ez már megszűnt. Éppen igy a magyar közéletből is eltűnt, vagy legalább is eltűnőben van az a kuruckodó hang, amely a háború előtti időt jellemezte. Az uj Ausztria elismeri a magyarságnak a múltban szerzett érdemeit és elismeri irodalmi és művészeti jelentőségét is. Ezt mutatja az, hogy a két állam között irodalmi és művészeti csere is megvan, és egyre jobban fejlődik. Irodalmi szempontból sokkal ierősebb a csere, mint a háború előtt volt. Az is bizonyos, hogy egyre inkább tért hódit a magyar irodalom és vele együtt a művészet is Ausztriában. .42 osztrák tudományos kutatás is egyre inkább foglalkozik magyar problémákkal s ha a kulturális barátságra fvan példa, akkor Ausztria és Magyarország viszonya mindenképpen alkalmas erre. Igaz, hogy itt a politikai jóviszony és a régi kapcsolatok is elősegítették ezt, de nem szabad ;elfelejteni, hogy a jóviszony csak nóhjány éves, de a kulturcsere — egymás szellemi értékeinek felismerése — már azelőtt megkezdődött és mintegy .előkészítette a politikai barátságot. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy ily könnyen a többi dunai állammal is összebarátkozhatunk, de mindenesetre szép példa arra, hogy két sokáig ellenfélként egymással szembenálló állam miképpen jutott odáig, hogy egymás szellemi értékeit felismerje és megbecsülja. Az osztrák-magyar szellemi barátságot fokozná még a rendszeres tudóscsere, továbbá a művészeti ktállitások rendezése, irodalmi és zenei kapcsolatok kimélyítése, amelynek az lenne a feladata, hotfy. egymás értékeit megismerjük és ilyen alapon fejlesszük tovább a barátságot. Nem ilyen könnyű a helyzet természetesen Csehszlovákiával .szemben. Az ellentétek a magyar és cseh intellektus között nem mai keletűek s ezek az .ellentétek, röviden szólva, egymás kölcsönös megvetésélben nyilvánulnak meg. A cseh-itót fejlődés iránya a nációnál is ztikus Nullám óta a pánszlávizmus felé hajlott, el akarta hárítani úgy a magyar, mint a német .szellemi befolyást. Az utóbbit sikerrel is tette. Együttélésünk alatt a csehekkel semmi, a tótokkal pedig csak kevés kapcsolatot tudtunk találni. Amióta az úi csehszlovák állam megalakult éis otthagyta a már kiélt pánszláv gondolatokajt, a nyugati demokrácia vaspáncélját öltötte fel a középeurópai „feudalizmussal" szemben. Azóta még kevesebb területen tudtuk megérteni egymást. A közvetítést itt is a esehszolvákiai magyarok kezdték meg, de alig síikerült valamit elérni. A magyar 20 kultuirtermékek elől való hermetikus elzárkózás még nehezebbé tette a helyzetet. A kölcsönös nemzeti féltékenység egyelőre minden közeledést megakadályozott. Tudományos, művészi és irodalmi szempontból alig történt valami közeledés s a kevés kezdeményezés is egyre inkább visszafejlődik. A közvetítésre alkalmas magyar réteg a nyomás alatt a közvetítésre való kedvélt elvesztette és a magyar szellemi fejlődéssel sem lehet tisztában, mert irodalmi termék alig jut a felvidékre. Az a helyzet alakult ki, hogy a magyarságnak a cseh-tót szellemi fejlődésről alig van Ijudomása s fordítva a csehszlovák intellektuális réteg teljesen ismeretlen a magyarság belső fejlődésével szemben, így tehát folytatjuk az 1918 előtti kölcsönös lenézés" írendszerét. Magyar irodalmi körök rendeznek ugyan „csehszlovák estét" igyekeznek népszerűsíteni a tót népi kultúrát, de ezek a próbálgatások követés nélkül maradtak. A magyar közönség teljesen érdektelen a oselh ós tót irodalommal és művészettel szemben. Hasonlóképpen cseh irészről is volt néhány elszilgíetelt .jelenség, amely azt mutatta^ (hogy közeledni akarnak a magyarsághoz. Ezeknek yem volt semmii különösebb jelentősége. A magya.r csehszlovák viszony megjavítására pedig az lenne a legalkalmasabb, ha valami kulturális kapcsolatot tudnánk létesíteni: Könnyen elképzelhető lenne az, hogy kulturális 'csere történjen, külö nősen irodalmi és művészeti szempontból. Természetesen mind a magyar, mind a cseh résziről fennáll az a nagy nehézség, ami különben a magyarságnak az ösiszes" utódállami népekhez való ^iszonyát jellemzi, hogy igen kevesen értik vagy beszélik a cseh és tót nyelvet. Közoktatásügyünknek nagy hibája az, hogy a nyugati nyelvekre fekteti a fősúlyt és a .szomszédok nyelvét alig ismeri pár ember. Hivatalos köreinknek is gondolni kellene a\rra, hogy a magyarsúq egykori nemzetiségeinek nyelvét legalább rendkívüli tantárgyként tanítsák a magasabb képesítést nyújtó iskolákban. Romániával szemben majdnem ugyanaz a helyzet, mint Csehszlovákiával. A magyarság szellemi hatása, amely az újkor első századaiban igen nagy volt, fokozatosan alábbhagyott. A dákorománizmus és a latin-testvériség gondolata egyre jobban kiszorította a magyair befolyást. A politikai helyzet még csak jobban elmérgesítette a két nemzet közti viszonyt, melyre még káros (hatással volt a román nemzet eredete körül folyó vita, amelynek nagy politikai jelentősége volt a közvetítő itt is. Irodalmi társaságok, amelyek óta nyugáton (próbálta szellemi rokonait megtalálni és teljesen elhanyagolta a szomszédos német és magyar műveltséget. Ennek folytán különös, szinte természetellenes szellemi élet alakult ki az ui Romániában. jAz1 egykori bizánci-lszláv kulturterületJ minden megfelelő átmenet nélkül a nyugati műveltséget igyekezett meghonosítani, tudatosan kikerülve a dunai hatásokat. Kevert műveltsége inkább ázsiai, minit európai jelleget nyújt neki. Különösen áll ez a háború utáni helyzetre, amikon- a „megújhodott" Románia ifjúságát Párizsba küldte tanulmányainak elvégzésére. így az intellektuális réteg nagyrésze Franciaországban nevelődött, a francia demokrácia gondolatait szívta magába, míg a népi kultuira nem sokkal szárnyalta tul a balkáni nívót. Utóbbi időben igen nagy népnevelési programot akarnak végrehajtani, amely magasabb szintre emelné a balkáni kulíurát. A magyar-román szellemi viszony kevés mértékben a háború után megindult. Az erdélyi magyarság volt a közvetítő itt is. Irodalmi társaságok, amelyek Erdélyében az első időkben alakultak, programjukba vették azt, hogy a magyar szellemi termékeket ffomán