Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 6. szám - Kulturális közeledés a dunai népek között

nyelven, viszont a románokat magyar nyelven ismertessék. Ez a kezdeményezés igen nagy jelentőségűnek látszottt. Tul a nemzeti ellentéten, úgylátszott, hogy barátságos irodalmi légkör fog kialakulni, amelybe az erdélyi szászok is belekapcsolódnak. A felvilágosodottabb román körök részéről viszonozták is ezt a törekvést s a első években számos irodalmi estélv, közös tudományos program igazolta azt, hogy a faji ellentét nem vonatkozik mindig a szellemi életre is. Sajnos az íuj nacionalista hullám, amely Romániában még erősebben és drasztikusabban érvényesült, megakadályozta nemcsak ae erdélyi magyarság érintkezéslét a románokkal, hanem a magyarországi magyarságét is. A totális román állam eszméje nem akar elismerni nemzetiségeket s ennek következtében a magvar kultúra befolyását minden lehető eszközzel igjyekszik visszaszorítani. A dunai államok között a mai helyzetben úgylátszik, hogy Romániával nem lehet sem politikai, sem szellemi békét kötni. A magyar kezdeményezéseket az államhatalom drasztikus erejével utasítják viszsza s különösen azokat, amelyek a románság és a ma,gyai ság közös múltjára vonatkoznak. Politikai érdekből nem egy történettudósuk vállalkozott tudatos történethaanisításra és a ^omán—magyar népi hatásokat is minden erővel ki akarják küszöbölni nemzeti életükből. Pedig a románsággal is volnának közös kulturális céljaink. A két nép története sokáig összefonódott s a két egymásmellett lakó faj nagy hatást gyakorolt ; egylmás1 kialakulására. Ha az'.erődet 'kérdéséit, amelyen úgylátszik a világ végéig fognak vitatkozni a magyar és román tudósok, kikapcsoljuk, akajdnának még mindig olyan problémák, amelyeknek megfejtéséhez mindkét nemzet összefogása szükséges lenne. A kölcsönös történelmi hatások felderítéséhez, a teljes elfogulatlanság lenne szükséges, ezt mai helyzetünkbe csak nehezen lehet elképzelni, amikor a itörténetírás sok tekintetben különösen az uionnan mielgalakult államok népeinél a politika szolgálatába szegődött. El lehet azonban képzelni azt, mint ahogyan már meg is történt, hogy a román és magyar népzene és népköltészet egymásra való hatásával és egyéb népi természetű kölcsönhatással foglalkoznánk. A magyarságnak a románságra való hatása és viszont, alkalmas lenne kismértékben arra. ho«v ha nem is barátságba, de legalább is elviselhető viszonyba kerüljünk. Szükséges lenne itt is az, hogy a román kultúra (tanulmányozására képezzék ki a magyar intellektuális réteg egyrészét, ami megkönnyítené az érintkezést. Az uj délszláv állammal viszont a viszonyunk is rendezetlen. A szerb-horvát kultúra volt az. amely a legtöbb és legrendszeresebb magyar hatást kapta. Ugy a szerbekre, mint a horvátokra nézve a magyarság ját>zotta sokideig a nyugati közvetítő iszerepét. A horvátoknál teljes sikerrel is történt ez. Sikerült a többi délszláv néppel ellentétben megtartani a latin kulfcurterületben. A szerbekkel ai viszony különösen a török korszak óta szakadozott volt s'az uitolsó évszázadban egészen elmérgesedett. A uj délszláv állam, parvenü szokásként, nem is tiltakozik az ellen a hatás ellen és több meggondoltsággal, mint műveltebb szövetségesei, nem megy álomképek „'után, ihaniejm egyszerű népi kultúráját akarja továbbfejleszteni, íaniéÜkül. hogy csillogó, de O/res intellektuális képzéssel rögtön a nyugati álíamok isorába vágyna. 'Ausztriánk kivül ezzel az állammal léphetnénk legkönnyebben kulturális kapcsolatba s ez sokkal könnyebbé tenné a későbbi politikai megértést is. A jugoszlávok a románokhoz és csehiekhez hasonlóan nem irtóznak a kulturális érintkezésektől, nem látnak minden szellemi kapcsolatibajn revíziós törekvést. A dunai gondolat, bár expressis verbis délszláv részről ezt nem hangsúlyozzák, részükrőt talált a legtöbb megértésre. Mégis minden törekvést nélkülöztünk eddig. Azt hisszük pedig, hogy ennek megindítása előkészítené a politikái barátságot 'is s ezen az uton nagyobb sikereket arathatnánk mint Csehszlovákia és Románia felé. Ennek azonban kétségkívül Magyarországból {kell megindulni. Sokkal több iszet*^ vezetünk, irodalmi társaságunk és közvetítésre alkalmas szervünk van, mint a délszlávoknak. Meg kellene ragadni a jó alkalmat és újra igyekezni kellene szellemi befolyásunkat érvényesíteni addig, amig Szerbia is a nyugati államok felé fordul. Ha a dunai gondolat nak van jövője, az egyelőre Ausztrián és Magyarországon kivül Jugoszláviára érvényes. Itt találtunk és valószínűleg itt is fogjunk találni a legtöbb megértést. Melyek azok az alapok, amelyeken a* kulturális érintkezés megindulhatna a délszláv népekkel? Kétségkívül az első indítékot, a közös mult kutatásának kell megadni s törekedni kell arra, hogy a két nemzet életében lejátszódott kulturkapcsolatokat tisztázzuk és annak jelentőségét értékeljük. Igen fontos, hogy tisztázzuk azokat a népi hatásokat, amelyeket a két nép egymásra tett. De fontos lenne ezen kívül a rendszeres kulturális propaganda, amely alkalmsa lenne arra, hogy a két nép mai életét egymással megismertesse. Semmi esette sem volna lehetetlen most közelkerülni Jugoszláviához, amikor maga sem tudja, hogy milyen európaú szellemi csoporthoz csatlakozzék. A pánszláv eszme vonzóereje a cári Oroszország bukásával megszűnt, a francia szellemi élet idegen s így legalkalmasabb terület arra, hogy magáévá tegye most már teljesen is dunamenti kulturális értékeket, azokat, amelyeket az egykori osztrák-magyar monarchia őrzött meg. Ezt aj kapcsolatot azonban mindkét részről meg kellene szervezni, de különösen fontos feladata lenne ez Magyarországnak, amelynek legfőbb érdeke az, hogy megértést találjon szomszédaival. Végig kisértük eddig, hogy milyen kulturális kapcsolatok vannak és milyenek lehetnek a jövőben az egyes dunaji államok között. A legnagyobb akadálynak, a kölcsönös nemzeti féltiékelnykadést találjuk, amely nem törődik mással, mint a saját nemzeti kultyur&jjával és politikai érdekeivel. .Kétségtelen azonban, hogy a dunai kis népek nem akarnak valamelyik nyugati nagyhatalom szellemi „Ostraum"-ává válni, akkor szükséges az, hogy felismerjék szellemi ösz szeta.rtozásukat, amieily van talán olyan jelentőségű, mint földrajzi egymásrautaltságuk. Kétségtelen aa. Ihogy a dumai népek két kulturális főcsoportba tartóz nak, de az is bizonyos, hogy évszázadok óta folyto nos szellemi hatást gyakoroltak egymásra. A keletre fekvő népek már elvesztették a szláv éls- orthodox hatásokat és most lenne alkalmuk arra, hogy szellemileg önállókká váljanak. Meg kell ragadni az alkalmat arra, hogy egymás kölcsönös1 elismerésével legalább kulturális alapon megértést keressünk. Sajnos, ez nem csak tőlünk függ, de mindenesetre van némi lehetőség arra, hogy a; közeledés meginduljon. Legnagyobb akadályai az uj államok népeinek nyugatra való vágyódása, amellyel ki akairnak kerülni a középeurópai hatások alól. Másik baj. Magyarországnak kulturális elszigetelődése az utódállamoktól. Ez nagyrészlfc nem bennünk, hanem a kisantant népeiben keresendő. A félelem és ennek következtében az erőszakos elnyo más akadályozza meg főképp a szellemi közeledést. Addig, amig elnyomják az elszakított területen élő magyarokat, nehéz lenne Iszimpátiát Hálálni ezekkejl az elnyomó népekkel. , A meg nem érítést akadályozza az is, hogy nálunk a szomszédos népek nyelvét igen kevesen tudják. A mi társadalmunkban, még tudományos és irodalmi 21