Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - Gazdasági együttműködés a Dunavölgyében

MIBEN HISZÜNK? Nem hiszünk az előszókban, programmokbani és a fogadkozásokban, mert mind csak szó és nem tett. Nem hiszünk az öncélú politikában, mely eleve azzal a rejtett gondolattal indul útjára, hogy a politika a legerkölcstelenebb a világ dolgai közt; a politika nem erkölcstelen, ha erkölcsös emberek csinálják. Nem hiszünk a szavak öncélú zenéjében; a szó és az írás nem azért teremtetett, hogy önmagában szép legyen, de belül üres és kongó, hanem, hogy a szépet, a jót, és a haladást tartalmával gazdagítsa és előbbrevigyíe. Nem hiszünk a magatartásban, hanem a műben! Hiszünk az emberben, a szociális emberben és a szociális embervezetésben; keressük, ami jó pár éve elmerült a világnézetek tüzes harcában: az embert. Sikerült elfeledtetni, hogy Középeuiópában ember is él s nap-nap után 70 millió ember kél fel s megy a maga dolga, kenyere, munkája után, melyet néhány ezer ember zenebonája lángtengerbe akar borítani. Dolgozni akarunk rajta, hogy legyen vége a láznak. A világháború nyilt sebei után, két évtized keserves vergődésének, s ne azt keressük és éltezzük ki, ami elválaszt bennünket, hanem ami össaehozhat. Kételkedünk a diplomácia világának őszinteségében, de hisszük a népek ,s egyének baráti érzelmét. Keressük a jövő útját, népünk fennmaradásának egyedüli lehetőségét: a dunai tér kérdéseinek megoldását. Mieg világítjuk saját problémáinkat s szomszédainkét is. Tisztában vagyunk azzal, hogy barátunk Ausztria. S a dunai térben csak ketten teszünk — jelenleg, sajnos, — egyet. A többi állam felé is a munkás jövőt ke. ressük; ne csak mindig azt lássuk meg s harsogjuk önkínzón, ami fáj, hanem azt is, ami véreinknek esetleges fejlődését mutathatja. Megértés után többet s előbb érhetünk el. S akkor a nemzetközi koncertben nem lesz többé szalonképtelen az a szent várakozásunk, hogy a magyar megint a magyarhoz tartozzék. Nem hiszünk az autarchia tanának hamis öntudatot nevelő erejében, mert miként az ember nem arra termett, hogy egyedül éljen, úgy a népek sem. Hiszünk a tekintélyben, mely ezer évig vezette nemzetünket, amelynek fényét egyesek szemében talán pillanatokra árnyak is elhomályosíthatják; ám szent jelképének ne az legyen sorsa, hogy elzárva őriztessék, hanem hogy az arra hivatott főt ékesítse. Kinek elődei közt voltak nagyok és gyengék, bölcsek, nemesek, újítók és elnyomók, de egynek sem adatott, hogy szociális nemzetvezető legyen. Akiről már a nép is tudja, hogy eszméje: „életünk Istenhez való viszonylatában kap csak értelmet; aki követeli, hogy szeresd fele. barátodat, mint tenmagadat; azt vési lelkünkbe, hogy méltó a munkás az ő bérére s a magántulajdon szent, de gyümölcsének feleslegét a köz javára kell fordítani." A békét keressük. Nem akarunk többé más népek védőbástyája lenni, a saját életünket akarjuk élni, s ha halni kell, sajátmagunkért akarunk csak elveszni... Hidat építünk. Nem rajtunk múlik, hogy a másik vége is elkészüljön . . . IA IlMm^M'^L'JJ'l' »» »iri—*iiiniii|»QVinin nii •! Hl l'lli Tll il~ H l" X Gazdasági együttműködés a Dunavölgyében Ha az európai politika nagy eseményei időnként háttérbe is szorítják, a dunakörnyéki államok gazdasági együttműködésének problémája állandóan visszatér a napirendre. Előtérben áll a gazdasági élet világszerte észlelhető elfajulásai miatt is, amelyek legjobban a dunai államokban éleződnek ki. Politizált gazdálkodás folyik, nem az történik, ami a gazdasági élet törvényei szerint kívánatos, hanem amit az országok, mint zárt gazdaságok érdeke parancsol. Pénz, áru forgása bilincsbe verve, sőt az ember útja sem szabad. Áll a harc s a többiek áldozatává válnék az az ország, amely egyoldalúan lebontaná gazdasági életének drótakadályait. Nem marad más út, mint a nemzetközi együttműködés. A kérdés lényegileg akörül forog, hogy a szorosabb gazdasági együttműködés mily tartalommal és mely államok között létesüljön. Eltekintve a hasonló gazdasági szerkezetű államok kartellszerű összefogásától — aminők különösen a dunai agrárállamok blokktervei voltak — az együttműködés súlypontja leginkább a kölcsönös gazdasági kiegészülésén van. A kereskedelempolitika technikai fejlettsége lehetővé teszi azt is, hogy egy ilyen együttműködésben a gyengébb gazdasági ág — agrárállamiban az lipar, ipari államban a mezőgazdaság — érdekeit se kelljen áldozatul odadobni. A preferenciális megállapodások, amelyek lehetőleg kimélik a mostohább gazdasági ágakat, ezért lettek népszerűekké. Eléggé általános nézet a vámunió felé tendáló gazdasági szövetséget s'i.enélkül is a preferenciákat tekinti — bár szükségmegoldásnak — de ma egyedül üdvözítő segítségnek a dunai államok számára. A preferenciát —< pongyo" la kifejezéssel — a legtöbb kedvezménnyel szemben a „legeslegtöbb" kedvezménynek nevezhetnök. Alapjában kivételezés s ha nem esi. szólják finomra, van benne bizonyos fokú üzleti inkorrektség is. Az állam, amely preferenciát ad a legtöbb kedvezményre jogosítottak negligálásával, úgy tesz, mint a kereskedő, aki szabott árakat ír ki, de a jó kundsaftoknak kéz alatt a mélyen leszállított árakból is enged. Preferenciák alatt azonban e gazdasági szövetségekben nemcsak vámelőnyök, hanem mindenféle gazdasági (pénzügyi, közlekedési stb.) előnyök nyújtását is kell értenünk. 1 i ' A dunai államok gazdasági egyensúlyát csak ilyen kényes módszerekkel, injectiőkkajl mesterséges légzéssel lehet fenntartani. Téved5