Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - Gazdasági együttműködés a Dunavölgyében

nek tehát, akik újabban — tán a konjunktúra friss szellőjét érezve — ismét a gazdasági liberalizmus vágányára, a legtöbb kedvezményhez, való visszatérést ajánlják. Ezek felejtik, hogy a legtöbb kedvezmény az erős államok fölényét még fokozná, a gyengéket tönkretenné. A dunai államok nem az Egyesült Államok, amelynek harminc európai állammal felérő területén minden eddigit meghaladó fellendülés van kibontakozóban. A közép-európai behatóbb gazdasági összefogás terveit erősen zavarta az a felfogás, hogy politikai okokból nem szabad továbbmenni a puszta kétoldalú szerződéseken. Ezek az aggályok kissé túlzottak s a politikusok nem egyszer ok nélkül gáncsolták el a gazdasági terveket. Azzal, akinek üzletében vásárolunk nem okvetlenül kell egy pártálláson lennünk. Mégis azt látjuk, hogy szervesebb gazdasági együttműködésre ma jóformán csak politikailag egycélú államok lépnek s az egyesülés szilárdságát, amit a politikai barátság garantál, többre becsülik a gazdasági előnyöknél. E sorokban azonban nem akarjuk a politika síkját érinteni. Célunk csak az, hogy gazdasági alapon, tárgyilagosan csoportosítsuk az együttműködés kérdésének megítéléséhez szükséges tényeket és adatokat. A Duna-környékének a háború után „átrendezett" területén már a békeszerződések kialakították egy olyan csoportosulást, amely e területet politikai szempontból két ellentétes táborra osztotta. Érthető, ha a gazdasági kooperáció is ezen az alapon indult el. De a két csoport államainak gazdasági egymásrautaltsága között lényeges különbség van. A Kisantant államok nagrv erazdasági egységgé szövetkezése erőltetett, minthogy a tagállamokat kölcsönös kiegészülésen alapuló szorosabb kapcsolatra a természet nem predesztinálta. Jugoszlávia és Románia tipikus agrárállamok, áruiknak átlag csak ,' 1 százalékát cserélik ki egymás között, S hogy agrárterményeket Cseh-Szlovákiába se vihessenek ki jelentős mértékben, ezt maga Cseh-Szlovákia igyekszik megakadályozni azzal,, hogy egyre jobban tör a mezőgazdasági önellátás felé. Viszont CsehSzlovákia kénytelen belátni, hogy e gazdaságilag elmaradott szegény partnereinél ipari termékeinek nem találhat számottevő piacot. Az országi külforgalmában úgy Románia, mint Jugoszlávia csak 4—5°/<>-kal szerepel. Cseh-Szlovákia külkereskedelme nemcsak kisantantbeli társaival, de az egész Dunavölggyel sem volt nagyobb, mint egyedül Németországgal (15—20%). Legnagyobb politikai ellenfelére, mint fogyasztópiaera éis mint közeleisö nyersanyagbeszerzés! forrásra, rá van utalva. Jugoszlávia is, amely aránylag csekély forgalmat bonyolított le kisantantbeli partnereivel, szoros gazdasági nexusban van a magyar-olasz-osztrák együtteshez tartozó államokkal, amely most Olaszország felé mégjobban megszilárdult. Románia külforgalmában pedig ugyancsak a másik politikai érdekszféra államai, Magyarország és Ausztria állanak igen kedvező helyen. A Kisantant államok tehát egymással szemben gazdaságilag is hasonló helyzetben vannak, mint hatalmi szövetkezésük szempontjából. Nem csoda, ha bomlási tünetek mutatkoznak s tagállamainak orientációja új irányokba terelődik. Mint a Kisantant államok, a legyőzöttek is elsősorban egymásnál keresnek gazdasági kapcsolatokat. Bár a békeszerződések gondoskodtak arról, hogy Nyugat-Magyarország elcsatolásával Magyarország és Ausztria közé is éket verjenek, e két ideális gazdasági partner együttműködésének gondolata mindjobban előtérbe nyomult. Különösen kifejezetté vált ez Németország belpolitikai ujjászerveződése óta, amely a német-osztrák közeledés ügyét visszavetette. A Kisantant államok együttesével ellentétben Magyarország és Ausztria erősen komplementer terület. Magyarország a külkereskedelem .,elkomplikálódása" előtti normálévekben behozatalának 20—30°/o-át Ausztriától kapta, kivitelének harmadát, sőt pl. 1923-ban 44%-át tudta Ausztrában elhelyezni. A két állam kapcsolatának újabb szűkülése után is a magyar külforgalomban Ausztria 17%-kal szerepel. (Különbség a régi helyzettel szemben az is, hogy ma a behozatal a kivitelel szemben 1:1 arányban kompenzálódik, mig korábban átlag 1:2 arányban aktiv volt a mérleg Magyarország javára.) A magyar-osztrák együttes már magában, a szomszéd államok csatlakozása nélkül is iskolapéldája az egészséges egységnek, egy miniatűr ,,Egyesült Államoknak". Ezzel szemben a másik három állam csak további álamok belépésével épülhet ki racionális gazdasági területté. Nem is beszélve arról, hogy Prága me sze van Bukaresttől és Belgrádtól és hogy összekötő útjaik Bécsen Budapesten mennek keresztül. T dieu-Benes elképzelése a Kisantant gazdaságilag kevéssé létjogosult alakulatát akarta életképessé ten ni Magyarország és Ausztria bt pésével. A Kisantant a Dunamedence közbeneső államai nélkül kevés értékű gazdasági alakulat lévén, nagyobb érdeke fűződik Magyarország és Ausztria csatlakozásához, mint amennyire ez utóbbi központi fekvésű és egészséges gazdasági együt. tes kívánja a környező államokkal való kiegészülést. Ebből pedig az következik, hogy Magyarország és Ausztria főlényes helyzetben van az egész Dunamedencét átfogó gazdasági együttműködés kiépítésénél s módjában áll azt csak saját érdekeinek megfelelő formában megvalósítani. A Monarchiából alakult dunai államok — Magyarország, Ausztria, Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia és Románia — együttműködése, mely legpregnánsabban a Tardieu tervben jutott kifejezésre, elvileg helyes koncepció. Ha némileg egyoldalú agrárterület is, senki sem tagadhatja e közvetlenül szomszédos államok közti gazdasági kapcsolatok elsődleges fontosságát. Hogy a Tardieu terv mégis meghiúsult, ,azt tudvalevőleg az érdekelt nagyhatalmak ellenállása s az okozta, hogy Magyarország és Ausztria nem akart minden ellensúly nélkül szerves gazdasági együttműködésre lépni oly együttesben, melyben a hatalmasabb államhármas majorizálhatta volna. Kérdés, változott-e azóta a helyzet s minő lehetősége van ma az egész Dunamedencét átölelő gazdasági együttműködés létrejövetelének? Amint politikai vonatkozásban Cseh-Szlovákia Szovjetorientációja teremtett változott helyzetet, gazdasági tértein is sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak a Tardieu-terv felvetése óta. A gazdasági elzárkózás állandósulni látszik, a külkereskedelem egyre jobban új útakra, távolabbi piacokra terelődött. Ha e szempontból Magyarország külkereskedelmi kapcsolatainak aJfeíkulását vesszük bonckés alá, feltűnik, hogy a szomszéd kis államok 6