Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 6. szám - A dunai tengely

A DUNAI A háború uitáni korszak történetírója bő szókincscsel fog rendelkezni ásóknak a, törekvéseknek a, megjelölésére, amelyek külön-külön megakadályozták! íyogy Európa vezető hatalmasságai a közös felelősség tudatában egymásra találjanak. A Népszövetség „egyetemes" eszméjét csakhamar felváltotta a „kontinentális" elgondolást a Népszövetség „sectionalizálásának" gondokba. Majd gyors változatban követték egymást a „regionális" összefogásnak, a „frontok" kialakulásának, a „paktumok" rendszerének politikája. Amikor mindezek a kísérletek meghiúsultaka regionális politika csődöt mondott, a frontok felgöngyölőd|tek, a paktómánia alább hagyott, akkor a nemssetközppolitflkát ,ttengelyekre" próbálták átszerelni, amely tengelyek körül forog mostanában a világ sorsa. A „berlin-rómaitengely" elnevezésnek eredete némelyek szerinit idehaza keresendőt mások szerint Mussolinitól száimaaik, aki azt a római impériumnak német részről töVtént elismerése után használta először. A „tengely politika'- azóta szállóigévé vált bizonyos politikai irányvonalak, diplomáciai kapcsolatok megjelölésére. Ma már london-párizsi, párizs-moszkvai tengelyekről beszélnek, amelyek különböző irányú és .eftejű fő és mellék tengelyekben lelik folytatásukat. A berlin-római tengely politikája a német külügyminiszternek 1937. májusában történt római látogatása alkalmával azt a meghatározást kapta, hogy a kv. kormány a nemzetközi politika fő kei déseiben egyetértő eljárás>t követ és egybehangzó diplomáciai lépéseket tesz. A berlin-római [tengely nem képvisel zaii politikai rendszert, amely hasonló volna Európa máí készeiben fennálló szövetségekhez és antantokhoz- cr ' inkább az, hogy szélesebb körű együttműködést készJtjsen elő a szomszédos államokkal a politikai eb $su,u. sági stabilitás kiépítése érdekében. A német-olasz együttműködés a üicnamedencében venné kezdetét, m, a római tanácskozások zárójelentésében hang súlyozóttan kifejezésre is jut e szavakban: „a dunai politikában ugyanazon elvek vezérelnek mindkettőnket". „A Dunamedence viszonyainak szisztematizálása" a legújabb jelszó, amely tényleg nem kövétkezhetik be Németország és Olaszország egyetértő állásfoglalása nélkül. Az osztrák-német vámszövetség terve Olaszország ellenmondáisán feneklett meg. MussoJiini dunai memoranduima pedig Németország passzív ellenállása miatt nem jutott előbbre. Olaszország égi Németország eképpen saját tapasztalatukból tudják, hogy kölcsönös megegyezésük nélkül nincsen megoldás. A Dunamedenaé-ben azonban nemcsak a Német birodalom és Itália politikai érdekei kereszteződnekt itt más irányú tengelyek is találkoznak. A nagy vertikális berlin-irómai tengelyt keresztezi a még hosszabb horiTENGELY zontális páris-moszkvai tengely, valamint a Kisantántnak úgyi mértanüag, mint politikailag kissé elhajló tengelye.' Bécs és Budapest az észak-déli tengely támpontjainak szám/ítanak, míg Prágát a ^nyugat-keleti tengely középpontjának tekintik. Bukarest legjobb uton van, hogy a varsórómai tengelybe beilleszkedjék, míg Belgrád folyton 'Páris Berlin é&i Róma között ingadozik, de senkit sem (fog meglepni, Ihla egy napon mint a prága-szófiai tengely alátámasztója jelentkezik. Valamennyi dunai állam illyenformán az egyik vagy; másik tengjelyben keiies támpontok' de a legtöbb közülük szívesen venné, ha ezt a többé-kevésbé önkéntes segítséget a dunai államok szövetségének védelmével válthatná fel. Mert a kis dunai államok tartósan nem követhetik a nagyhatalmak tengelypolitikáját, amely mindenütt 'hatalmas vonalakat huz a térképen, hidakat ver közbenfekvő kis országok felett, hogy a maga hatalmi céljait megvalósítsa. A politikai tehetetlenség éírzete, a kis államokat a Magyok karjaiba hajtotta, de távol áll tőlük ,högy az ellenltétes érdekű nagyhatalmak blokkjába vagy katonai szövetségébe lépjenek és így magukat a nagyhatalmak gyarmati nyersanyag bázisává lefokozzák. A nagyoknak tulhatalma csak a kicsinvek öistezefo-gásával egyensúlyozható ki, kiváltképpen akkor, ina. ez az összefogás, jtörténelmi, gazdasági és kulturális egymásrautaltságuknak felel meg, ahogy ez a dunai államok esetében történnék. A kis államok sorsközössége az a természetes fundamentum, amelyből a Dunamedence újjáépítésének ki kell indulnia. Ha a dunai 'államok saját tengelyüket kiépítik, akkor a nagyhatalom súlyával léphetnének fel, ami a nemzetközi, élet szempontjából is jelentékeny haladás volna. Alsóbbrendű jellegüket a nagyhatalmakkal szemben a dunai államok csak kölcsönös megértés utján fogják elveszíteni. Minden megoldás, amely a dúlna* államokból indul ki csak akkor valósulhatna meg, ha a nagyhatalmak között egy bizonyos hatalompolitikai kiegyenlítődés áfln'a be. Mussolini négyie/s paktiuma ilyen megoldást tartott szemelőtt, amikor dunai politikáját a nyugati nagyhatalmak égisze alá kívánta állítani. A Dunamedeiicében érdekelt nagyhatalmak egységes állásfoglalása megkönnyítené a dulnai probléma megoldását, egy reálpolitikailag kigondolt dunai tervnek megvalósítását. De sem az; egyik, sem a másik nagyhatalom, sem az egyik, sem a másik csoportja a dunai'államoknak egymagában nem elég erős aura, hogy valamennyiük részére elfogadható megoldást létrehozzon. A megoldás gyakorlati kivitele ép ezért vagy a nagyjhlajtalmak egyöntetű állásfoglalásától remélhető, vagy valamennyi dunai állam összeállásától. Miután pedig a jelenlegi politikai viszonyok között