Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - Ausztria története és kulturális önállósága

Ausztria története és kulturális önállósága Középeurópa politikájának az utóbbi években két legfontosabb problémája Ausztria ügye és a Dunavölgyének rendezése. Állandóan hangoztatták és hangoztatják mindkettőt anélkül, hogy gyökeresen megoldanák őket. Pedig egyik sem megoldhatatlan, csak bizonyos ellentétes 'érdekek miatt nem merik őket megoldani. A súrlódásoktól félve folyamodnak állandóan ideiglenes megoldásokhoz, ezekkel el lehet az összeütközést ideig-óráig odá znii de az ilyen kísérletezés végső "megnyugvást soha nem hozhat. Ausztria függetlensége csaknem minden egyes európai állam érdeke, ami kétségkívül hozzájárult fennmaradásához, de létét történelmi szempontból nem biztosithatja. Az osztrák függetlenség problémáját csak/az tudja igazán átérteni, aki ezt történelmi szempontból megvizsgálja. A történelmi adatokból természetesen nem lehet teljes biztonsággal a jövőre következtetni, hiszen már összeomlottak nagymultú birodalmak 'és keletkeztek legújabban is soha nem létezett független államok, de számos esetben bizonyult már a történelem erő" sebbnek a pillanatnyi hatalomnál. Természetesen lehet a történelmi értékelést is beállítani, 1 a tendenciózus beállítást azonban előbbutóbb felfedezik, ezután az átértékelés sem marad el. A független Ausztria kérdésében más a nagynémet és más az osztrák beállítás. Előbbi úgy igyekszik Ausztriát beállítani, mint egy Nar poleon alatt különvált birodalmat, mely utóbb idegen területtel kiegészülve létrehozta a háború előtti Ausztriát, majd elvezetett az osztrák—magyar monarchia megteremtéséhez. E szerint azonban a független Ausztria élete alig múlja felül a történelemben nem túlságosan sokat jelentő 'egy évszázadot. A nagynémet felfogás szerint e mesterséges tákolmány a háború után széthullott, mely ma még bizonyos kis állam formájában ideig-óráig tovább (él, de napjai meg vannak számlálva. A független Ausztria hivei viszont a Nagy Károly-féle alakulatra, babenbergi örökségre, valamint a Habsburgi Rudolf által alapított Ausztriára hivatkoznak, mely szerintük kiállta a történelem tüzpróbáját. Vájjon melyik tábornak van igaza1' Az előbb felsúrolt adatok turteneti tények, de ezeken kivüi meg inas tényekről is tudomást kell vennünk, melyek elöl sok ember szeme eisiklik. A történeti múlton kívül külön meg kell vizsgálnunk a két német nyelvű állam szellemét és tradícióját, hogy e fontos motívumokat a végső megállapításnál teljes súllyal mérlegelhessük. A népvándorlás adatairól már nem vitatkoznak, az ezer év előtti adatok azonban önmagukban véve nem determinálhatják önmagukban a jövő kibontakozását. Éppen ezért nem kell Nagy Károly működését közelebbről megvizsgálnunk, de hangsúlyoznunk kell, hogy az Ostmark — a mai Ausztria öröke — már 976-ban a Babenberg család kezébe került és ezek e területet 270 évig birtokukban tartották. E történelmi szempontból sem elenyésző hosszú időtartamról nem szabad megfeledkeznünk, ha Ausztria történeti múltját vizsgáljuk. Ezen hosszú időtartam mélyebb szellemi boncolása a mai embertől távol esik,, azt , azonban hangsúlyoznom kell, hogy a Babenberg- család életében a kis Ostmark területileg is gyarapodott, amennyiben egyesült a stájer őrgrófok területével. E több mint 2 és fél évszázados önálló történet után következett be az egyetlen alkalom, amikor ideig-óráig ellenséges kézre került e terület. Ottokár cseh és IV. Béla magyar [király hatoltak ide be, de a területet — történelmi szempontból —• csak 'igen rövid ideig tartották birtokukban. A XIII. század szempontjából sem tekinthető maradandónak az Ostmark eltüntetése, de még kevésbbé a világtörténelem szempontjából hiszen hosszabb ideig leigázott államok támadtak már fel. De még a XIII. század végén szabadították fel az Ostmarkot, még pedig Habsburg Rudolf és Kun László közös erővel, akik háborúban verték meg Ottokár cseh királyt. A Habsburg dinasztia hatalma tehát a XIII. századig vezethető vissza, mely hét évszázad'alatt igen fontos szerepet töltött be Európa történetében, erejével és hivatásával pedig ma is kell számolnunk. A Habsburg uralkodóház ' hatalmának kezdete tehát uj fejezetet jelentett Ausztria törtiéinleitóben, az Ostmark pedig már ekkor kiegészült Krajnával és Karinthiával. A területi gyarapodás később folytatódott. A Habsburg dinasztia pedig egyre hatalmasabb lett Európában. ü,zek foglalták el később a német trónt, sot később kiterjedt hatalmuk Spanyolországra is. (E katnolikus dinasztia szellemének utóhatása meg volt található még a háború után is úgy Ausztriában, mint Német- és Magyarország egyes részein, továbbá a forradalmak előtti Spanyolországban.) A helyzet döntő alakulása a XIX. században történt, amikor az osztrák császárság alakult meg szűkebb területen és a (német birodalomtól teljesen függetlenül. A Habsburg család dinasztikus törekvései ezzel keletre tolódtak. Sokan ezt már a XVII .században vélik felfedezni, amikor a török hódítás alól Magyarország felszabadult (lásd Buda felszabadulásának éppen most ünnepelt 250 éves évfordulóját), de mindenesetre még határozottabban jutott ez kifejeződésre a német—római császárság megszűnésével. Ebben kétségkívüli nagy szerepe volt Napóleonnak, de a nagy osztrák birodalom kialakulása folytatódott az ő halála után is, melynek végső kikristályosodása az osztrák-magyar monarchia volt. A Habsburg érdek tehát ma is a független Ausztria fennmaradása, ez azonban önmagában véve nem elegendő annak fennmaradásához^ Vizsgáljuk most meg emellett a nagynémet dinasztikus törekvéseket is, melyek jelentőségét az utolsó századok európai történelmében letagadni nem lehet. Helytelenül itéli azonban meg az a helyzetet, aki «'a porosz hatalmi törekvést Habsburg örökségnek tartja. A Habsburg uralom alatti német-római császárság ettől lényegesen különbözik. Ha nem is lehet vitathatatlanul pontos évszámmal rögzíteni a pángermán törekvések kezdetét, ezek kétségkívül szoros kapcsolatban állanak úgy a porosz szellemmel, mint a Hohenzollern dinasztia törekvéseivel. (E dinasztia is számít még visszatérésre a jelenlegi száműzetése ellenére). Ne felejtsük iel, hogy Poroszország csak 1618-ban keletkezett, amikor területe a mai Ausztriánál ,is kisebb volt. (Mindössze 76.000 négyzetkm.) Ezzel szemben akkor Auszt20