Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 4. szám - Ausztria története és kulturális önállósága

ria 201.000 négyzetkm nagyságú nagyhatalom volt. De még a XIX. században sem volt meg sokáig a porosz hegemónia alatt álló nagynémet birodalom, söt a német-római császárság megszűnése után — amikor a pángermán törekvések kétségkivül különösen Napóleon halála után, uj lendületet nyertek — szintén volt egy számottevő réteg, mely vonakodott a nagynó1met hatalmi 'törekvésekkel közösséget vállalni. Ez vonatkozik különösen a porosz szellemtől teljesen távol álló délnémet rétegekre. Bár tagadhatatlan, hogy a független német dinasztiákat a porosz hatalmi törekvések ellensúlyozására Napóleon gyarapította (az ő kívánságára vette fel Bajorország és Württenberg fejedelme a királyi címet), Bismarck is felismerte, hogy a délnémetek és, osztrákok különálló törekvéseit bizonyos mértékig tiszteletben kell tartani. ,Ezért mondott le ő Ausztriáról, a nagynémet birodalom megalakulásakor pedig nem szüntette meg a négy német király uralkodói (jellegét, hanem csupán a porosz király felsőbbségét biztosította, aki egyúttal az egész német birodalom császára lett. Bár Bismarck személye tagadhatatlanul, más egyéniség volt, semhogy osztatlan elismerést vivott volna ki Ausztriában és Délnémetországban, bizonyos elismerésben mégis részesült éppen józanságánál fogva, mely nem engedte a nagynémet törekvéseket vakon érvényesülni. Még a mai, függetlenségét különösen hangsúlyozó Ausztriában is van bizonyos tisztelet Bismarck személyével szemben, a Bismarck-str.isse t megtaláljuk a mai Ausztria nem egy városában is. Ilyen mult után döntő fordulatot hozott a világháború elvesztése úgy Németország, mint Ausztria történetében. A békekötés alkalmával pillanatnyilag csak a nyers erőszak érvényesült, az ántánt érdek ekkor megkövetelte úgy a Habsburg, mint a Hohenzollern dinasztia detronizálását, a pángermán törekvést pedig pillanatnyilag a pánszláv teljesen háttérbe szorította. Ennek is van történeti múltja, noha ezen álom megvalósítása sem sikerült még soha a történelemben. Voltak azonban sikerei, sőt voltak a történelemben a pánszláv- és pángermán veszedelemtől egyaránt szenvedő országok (Lengyelország), közvetlenül a világháború után pedig kétségkívül a pánszláv mozg.ilom kerekedett felül a pángermánnal szemben. Ezúttal is beigazolódott azonban az j'a történelmi igazság, hogy,a nyers erőszak végeredményben véve nem tud a történelmi fejlődéssel dacolni. Az igazságtalan béke feltámasztott olyan mozgalmakat, melyek (nagyrészt szintén nem igazságosak, de a helyzetet mérlegelve érthetők. Sajnos eddig éppen az igazságos mozgalmak bizonyultak erőtlennek (gondoljunk a revíziós törekvésekre), míg a nyers hatalmi erőszak kivívott bizonyos jogokat. Ebből a szemszögből kell a német-osztrák kérdést is megítélnünk. A háború utáni pángermán német törekvések első csirája NémetAusztria nevében jutott kifejezésre. E név használat, ugyan nem tartott sokáig, de az Anschlussnak első nyilt megvallását bizonyítja. Hogy ezzel szemben az ellenáramlat egy ideig nem'tudott kellőképpen érvényesülni, annak nagyrészt mindkét németnyelvű államban felülkerekedett baloldali elemek voltak az okai, ezek a nemzetköziség jegyében igyekeztek együttműködni. A pángermán törekvést a franciák gyűlölködő politikája akaratlanul erősítette, ami végeredményben véve biztosan egyengette a Harmadik Birodalom útját. Stresemann békülékeny politikájának megvolt a következménye ugyan Locarnóban, de ettől eltekintve a francia gyűlölet határtalansága megakadályozta az egészségesebb középeurópai szellem kibontakozását. A behajthatatlan jóvátétel teremtette meg a nagynémet egységet, Ausztria megerősödését pedig megakadályozták. Kölcsönöket ugyan adtak neki a végtelenségig, de a Habsburg restaurációktól a velük szövetséges kisántánt érdekében fáztak, ezért minden ilyen irányú törekvést elleneztek és csak az Anschluss és restauráció egyaránt való kikapcsolása feltételével folyósították a kölcsönöket. E .helyzet azonban itarthatatlannak bizonyult. A Hitler féle Harmadik Birodalom megalakulása komoly lépésnek látszott a független Ausztria megszüntetése felé, a független Ausztriát azonban megmentette annak történeti hivatását világosan felismerő Dollfuss kancellár öntudatos politikája és mártírhalála. Ezek után 1936. július hó ll-én történt megállapodás alapján kivívta Ausztria függetlenségét. Ezzel elérkeztünk a jelenig, óvakodnunk kell azonban attól, hogy Ausztria történeti és kulturális önállóságát kizárólag az utolsó esztendők eseményei alapján Ítéljük meg. A történeti perspektíván Keresztül most már a porosz és osztrák szellemet, továbbá a két nemzet tradícióját is szembeállíthatjuk, ami világosan rámutat Ausztria függetlenségének jogosultságára. A mai rendi Ausztria is észrevehetően Habsburg örökség és nem tekinthető más nagyobb német birodalom függvényének. Legfeljebb az Lísó Birodalom (német-római császárság utódjának, mely katholikus tradíciót őrzött és távol állott u pángermán törekvésektől. A Második Birodalom (Bismarck Németországa) ettől már lényegesen eltért. Ismeretesek ezen időkből is a kulturharharcok, de Bismarckban végeredményben véve a józanság győzött és Ausztria'függetlenségét tiszteletben tartotta. A Harmadik Birodalom szelleme pedig teljesen elüt az ujpogány Rosenberg-féliei szellemtől tejesen távol álló osztrák gondolkodástól. Nem szabad, hogy e tekintetben bennünket félrevezessenek bizonyos pillanatnyi törekvések. Azt nem vonhatjuk kétségbe, hogy a háború utáni elvakult politika és a nagynémetek túlzó törekvései ideig-óráig Ausztriában is visszhangra találtak, de már Seipel is szembeszállott ezen törekvésekkel, Dollfuss alatt pedig az egész osztrák belpolitika döntő fordulatot vett. Akik Dollfuss működésében csak pártpolitikai fordulatot látnak> azok, könnyen jutnak olyan megállapításra, hogy Dollfuss csak elodáz, ta a végeredményben véve ekerülhetetlen Anschlusst. De aki felismeri, hogy Dollfuss a háború után ideig-óráig szunnyadó osztrák szellemet élesztette ujjá, az könnyen átérti a független Ausztria történeti | hivatását. A mai osztrák szövetségi állam területileg kicsi, de mindamellett nagy történeti hivatás vár rá. E hivatás teljesítésére azért képesemért megvannak sajátos kulturális nagyságai. Kulturális szempontból nem különülhet el a nagynémet birodalomtól, különösen pedig nem tagad hatja meg az olyan kulturális értékeket, akik egész Európában elismertek. (Pl. Goethe). Nem meríthet azonban a mai Németország kultúrájából (legalább is nem az ujpogány szellemet magukévá tevő egyénektől), ezzel szemben magvannak saját nagyságai. Az osztrák szellemi élet egyáltalán nem szegény. Ausztria különösen nagy zeneszerzőire büszke. Beethoven neve az egész világon fogalom, Mo21