Duna népe, 1937 (3. évfolyam, 4, 6, 10, 11. szám)

1937 / 11-12. szám - Telepítés a munkanélküliség leküzdésére Ausztriában

>^ Telepirés a munkanélküliség leküzdésére Ausztriában Ausztria a nagy összeomlás után és a különböző politikai és pártharcok közben a gazdasági megsemmisülés felé rohant. Széles néprétegei munka nélkül, csupán segélyezés utján tartották fenn magukat. Nem állt az állam érdekében, hogy tétlenségre nevelje az embereket és a létminimumot minden ellenszolgáltatás nélkül adja meg számukra. Ugy a szocialista uralom, mint későbben a keresztény szocializmus ideig-óráig fenntartotta ezt a helyzetet, de állandóan azon fáradozott, hogy munkaalkalmakat létesítsen, vagy legalább is segítő kezet adjon az egyénnek élete fenntartásához. így született meg Bécs városa részéről az az egészséges terv, amely a váro«i tömegeknek földhöz juttatásával teremtett megélhetést. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt esztendőkben a városokba tódult munkás tömegek ezrei visszatértek a földhöz, amely számukra legalább a betevő falatot biztosította. Ezzel szemben a város, mely maga is élelmezés terén ellátásra szorult, ily módon éléstárhoz juthatott. Bécs városa a háború utáni időkben, mintegy 6-000 egycsaládos kertes házat épített. Az állam sem maradt távol ettől az akciótól és 1932-ig 2.000 ilyen házat emeltetett. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezen kívül még több ezer kis lakóház épült minden köztámogatás nélkül, melyet a lakosság saját munkájával és takarékosságával teremtett elő, akkor igen szép eredményről számolhatunk be. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül még azt a 6.000 saját otthont, mely az osztrák építő takarékpénztárak segítségével készült el. 1932-ben a munkanélküliek követelték a belső telepítés megindítását és azt kérték, hogy Bécs városa engedjen át egy nagyobb területet kislakás, illetve családi ház építésére. Ezt a város tanácsa elutasította azzal, hogy ily nagy és értékes földrészt nem engednek felaprózni. Végül sikerült a megegyezés Bécs városával és elkezdődött a nagy munka a munkanélküliség enyhítésére a munkástelepítés utján. A munkanélküliek között egyforma földterületeket osztottak szét, ahol jogukban állott építkezni és gyümölcsöt termelni. A cél az volt, hogy a szükséges élelmet maguk állítsák elő, az eladott terményekből pedig pénzhez is jussanak. Az első 80 családi otthon létesítése 296.000 schillingbe került, vagyis mindegvik telep 3.700 schilling költséget emésztett fel. A házak építkezése előírt tervek szerint történt, még pedig úgy. hogv könnyen nagyobbítani lehet. A kis házak mindegyikében konyha, hálóhelyiség és padlás volt, pince nincs. Elengedhetetlen kelléke volt a telepnek, illetve az ott épült házaknak az ivóvízzel való ellátás, ami azonban nem okozott különösebb nehézséget, mert az egész területen bőven bukkantak ivóvízre. Egy kis kézi szivattyú segítségével minden telepes könnyen szerezhetett ivóvizet. A villanyvilágításhoz egészen új elektromos hálózatot kellett volna bevezetni és így a villany fogyasztásának megfizetése már nagy megterhelést jelentett volna a telepesnek. Ezért mindenhol petróleum lámpát használnak, ami gazdaságosabb is. A villanynak a bevezetése azonban köz óhajra bármikor megtörténhetik. A gáz fogyasztás nem lett volna drága, csupán a bevezetése igényelt volna költséget. A csatornázás helyett minden telepes egy cementezett emésztőgödröt készített, ahol a szemetet földdel takarták be. Az ott lakóknak tervszerűen és egységesen kellett gazdálkodni. Az utcamenti házak kertjében előírás szerint először is fásítani kellett. A fák között egyenlő távolságokban főzeléket, takarmányt és zöldségfélét ültethettek. Ezeken a kis birtokokon már kisebb gazdasági gépeket is alkalmaztak, ami munkát jelentett a nagyiparnak is. így kapcsolódott be a munkanélküliség telepítési akciójába az ipar fokozottabb munkateljesítménye is. Nagy súlyt helyeztek különösen a gyümölcsfák ültetésére, mely Bécs városának jelentett igen sokat, amennyiben a bécsi piac nélkülözi a nemes gyümölcsöt és különösen a téli időkben gyümölcs ellátását külföldről vásárolja. Ebből a gyümölcstermelésből szép jövedelemre tesznek szert. A telepesek ezeken a városszéli telepeken először 15, majd 25 évi bérleti szerződést kötnek. A telekkérelmezők között a hatóságok elsősorban a munkanélküliek, mégpedig a kilakoltattak kérelmét veszik figyelembe. Ezek között is bizonyos válogatást eszközölnek. A fő kellék, hogy családosak legyenek és némi jártassággal bírjanak a kertészetben. Az épületeket maguknak kellett megépíteni, tehát kell, hogy a telepesek között kőműves, szobafestő és egyéb sznkmunkás legyen. Két hónap alatt több mint 1-600 igénylő jelentkezett. Amikor a telepesek kiválogatása megtörtént, megszervezték a szükséges munkát és 1932. októberében elkezdték a telepek megépítését. A munkanélküliek közül sokan rosszul voltak táplálva, családjuk bennt lakott a városban és így minden este, míg az építkezés tartott, hazamentek. A távolság a várostól a villamosig 15 perc és onnan még 1 óra villamoson. Ez a fárasztó út nagymértékben befolyásolta a munkateljesítményt. A munkavezetőség lehetővé tette, hogy a dolgozók a telepen ebédelhessenek és olcsó utazásban részesüljenek. Az önkéntes munkaszolgálat keretébe be tudták állítani ezt a kiadást és két évre napi 2 schilling 50 grossét biztosítottak ezeknek a munkanélkülieknek. Ezzel lehetővé vált, hogy a telepesek megélhetése a munka alatt is biztosítva legyen. így igen szép eredményeket értek el és a munka májusra el is készült. A kertészeti és mezőgazdasági szakismeretek elsajátítására gyakorlati és elméleti szaktanfolyamot rendeztek. Az első 80 telep elkészülése után további 345 telephelyet kívántak létesíteni, mely 1934 februárjára ugyancsak felépült; itt már a telepekhez baromfiudvar is létesült. Egyetlen vasárnapon nem kevesebb mint 5.000 gyümölcsfát gondoztak. Az előirányzat szerinti gazdálkodással néhány esztendő múlva 50.000 gyümölcsfája lesz a telepnek, mely virágzáskor gyönyörű látványt fog nyújtani. A telep jövője attól függ, hogy mennyire tudnak összedolgozni a telepesek. Ezért volt szükséges egységes rendelkezésekre és egy szövetkezet létesítésére, melynek minden egyes telepes a tagja. Tervbevették egy szövetkezeti ház építését is, ahol élelmiszertől kezdve mindent be lehet szerezni. A termelés az alapítástól kezdve hatszorosára emelkedett. Olyan árukat is termelnek, melyek a bécsi piacon ritkaságszámbi mentek. Például fekete gyökér, rebarbara, leopoldaui körte, alma, barack stb. Egyesek kis szárnyas farmokat is létesítettek, hol jóminőségű tojást is termelhettek a piac számára. A tejtermelést főképen a kecskékkel való gazdálkodás utján állították elő. Az állatállományuk is állandóan növekedett. 1936-ban 150 disznó, 200 kecske, 1.600 bárány, 7.500 baromfi volt az állatállomány. Ugy az állam, mint Bécs városa ezen a példán felbuzdulva további elhatározásokra jutott: 1933—34. években egy, illetve két, majd 5.600.000 schillinggel támogatták a telepítési akciót. A városszélen újabb 459 telepet létesítettek, a következő évben pedig az asperni repülőtér közelében 199-tet, 24