Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A tett-azonosságról

43 A háború hatása a vagyonelleni deliktumok minősítésére. A vagycnelleni deliktumoknál értékhatár felállításának szükségessége és helyessége nemcsak a büntetőjog irodalmában vitás, de egyes államok büntető törvénykönyvének vonatkozó alapelvei is eltérők. Ha azonban az eltérő irányelvek indokait szemügyre vesszük — a nélkül, hogy ezek tárgyalásába óhajtanék bocsátkozni, — az első pillantásra valamennyi körül kétségtelenül legvilágosabbnak látszik, hogy a bűncselekmény minőségét az az érték, a melynek erejéig elkövettetett, okvetlenül befolyásolja s így a cselekménynek egyik meghatározója, tehát megkülönböztető jelleggel kell felruházni. Az értékhatárok felállításánál természetesen az illető állam gazdasági, pénzügyi, szociális viszonyai egyrészt, másrészt a nemzetközi gazdasági helyzet, különösen a pénz vásárló ereje az irányadó szempontok. Minél nagyobb a pénz vásárló ereje, vagyis minél nagyobb az érdek, a mely az alacsonyabb összeghez is fűződik, annál alacsonyabb lesz az értékhatár, mert a büntetés céljára vonatkozó elméletek bármelyikét, akár az elrettentés és javítást, akár a megtorlást szándékoljuk elérni, mindegyiknek jobban megfelel az oly bűncselekmény súlyosabb minősítése, a melyik életbevágóbb érdeket :ért. Ugy az egyes államok, mint általában a nemzetközi gazdasági, pénzügyi, szociális viszonyok azonban rendszerint hcsszabb idő alatt mennek át oly átalakuláson, hegy a pénz vásárló ereje csökken, evoluticnalis, hirtelen csökkenés e tekintetben a történelem legkritikusabb időszakaiban volt, a modern jogfejlődés alatt pedig úgyszólván csak büntető törvénykönyvünk alkotása idejében történt. Ezen idő óta mindazonáltal, hegy az egész emberiség óriási haladást tett ugy technikai, mint kulturális és szociális, valamint gazdasági tekintetben, a pénz értéke három évtizeden keresztül szinte alig változott. Legalább is széles néprétegekre kiható változás e tekintetben nem történt, a legalacsonyabb néposztályok megélhetési viszonyában is alig állottak elő mélyrehatóbb eltolódások, a mennyiben pedig változás mégis állott be c tekintetben, ezt honorálja is a BN. Megi ázkódásszerü változást hozott azonban a még most is dúló világháború, a melynek hatása a bűncselekmények bizonyos csoportját, nevezetesen a KBTK. 126. §., illetve a BN. 51. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágást szinte teljesen eliminálja a bűncselekmények köréből. A változott viszonyoknak a többi vagyon dleni deliktum minősítésére gyakorolt hatásával, az ez által előállott helyzettel ezúttal nem kívánok bővebben foglalkozni. Különösebb sérelem nem esik ugyanis akkor, ha \alakinck bűncselekménye az anyagi javak herribilis áremelkedése és a pénz vásárló erejének horribilis csökkenése h iyán vétség helyett bűntetté minősül, — habár a két deliklum közti különbség mélyreható következményekkel jár, — mert itt már valóban érvényesülhet a bírónak szociális alapon nyugvó belátása és limitálása, de meg közérdek is, hegy a háborúnak mindenkire egyaránt mérhetetlen súllyal nehezedő terhe ne súlyosbíttassék jogellenes vagycnelvonással s a tettes oly súlyos büntetésben részesüljön, a mely alkalmas legyen az elrettentésre s a mellett érdem szerint járó is legyen. De az apró bűncselekmények, a tulajdon elleni kihágások megszü-