Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A tett-azonosságról

27 olvasta fel, mely az 1500 koronának kölcsön jellegét tartalmazta, s ez által reávette sértettet arra, hogy neki 1500 koronát adjon. Minthogy pedig a kir. ügyész által incriminált tett a kir. törvényszék Ítéletében foglalt ténymegállapítás szerinti cselekménynyel nem azonos, a kir. törvényszék a BP. 384. §. 11. és 385. §. 1. b) pontjába ütköző semmiségi okot követett el akkor, a midőn vádlottat olyan bűncselekményben mondta ki bűnösnek, mely miatt a kir. ügyész vádat nem emelt." (B. I. 2478 916.) A főügyésznek az ítéletek ellen bejelentett s a koronaügyészség részéről fentartott semmiségi panaszait a kir. Curia elutasította, és pedig az első ítéletre vonatkozót azzal az indokolással: „Minthogy a kir. ítélőtábla az irányadó tényállás alapján helyesen állapította meg, hogy vádlott ellen olyan tett miatt, mely orgazdaság bűncselekményének tényálladékát foglalja magában, vád nem emeltetett, ... az alaptalan semmiségi panaszt a BPN. 36. §-a értelmében el kellett utasítani". (1917. febr. 13. B. II. 5369/916.) Nyilvánvaló, hogy itt a tettazonosság fogalmának legmerevebb értelmezésével állunk szemben, melyet csak egy lépés választ el a kontinensen sehol sem követett angol formalizmustól. Méltán kérdezhetjük: mit tegyen az ügyész, kinek meggyőződése szerint a vádlott lopás i a való felbujtásban bűnös, de tartania kell attól, hegy a bíróság csak orgazdaságot lát megállapíthatónak? A lepás meghatározásába és alkotó elemeinek specifikálásába nem veheti fel az orgazdaság ismérveit. Alternatív vádat sem emelhet ilyen fermán: amennyiben a lopásra való felbujtási nem állapítaná meg a törvényszék, arra az esetre B. G.-nét orgazdaság bűntettével vádolom! Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy inditsunnk a jogerős felmentés után hosszantartó uj bűnvádi eljárást, vagy hagyjuk futni a bűnöst, ha csak orgazda volt a boldogtalan.2 A Bp. 325. §-a, mely szerint a bíróság „nem tehet Ítélete - Valószínű, hogy az adott eietben a közvádló felhozta súlyosító momentumként azt a körülményt, hegy a felbujtó kapott is valamit a lopott dolgokból, tehát önérdekből, haszonlesésből cselekedett. Ebben az esetben a vád átfrglalta azokat a tényeket is, melyek az orgazdaság megállapításának alapjául szolgálhattak. De erről a fötárgyalási jagyzökönyvböl a felsőbb bíróság nem győződhetik meg, mert abban a vádbeszédböl rendszerint csak ennyit talál megrögzítve: ,,A kir. ügyész a vádiratban eme'lt vádat föntartotta.