Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A tett-azonosságról

28 tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt," — de „sem a minősítés, sem a büntetés kiszabása tekintetében nincs a vádló indítványához kötve", (mérsékelt vádrendszer, mondja Finkey,) — kétségkívül tért enged olyan interpretátionak is, hogy a tett: a vád részéről tüzetesen megjelölt cselekvés és annak eredménye; — a minősítés pedig: a törvénynek kizáróan ezekre a történeti tényekre való alkalmazása. A minősítést illetően tehát a bíróságot csak annyiban nem köti a vád, amennyiben véleménye szerint a vádló a történeti faktumokból helytelenül állapította meg valamely bűncselekmény elemeit, vagy helytelen paragrafusokra hivatkozott. Ha a vád említ oly tényeket is, akár csak az indokolásban, (lásd fent: „sem pedig annak indokolása szerint nem tette vád tárgyává",) melyek az ő minősítésén kívül esnek, — pl. lopásra való felbujtásnál szóvá Leszi, hogy a felbujtó kapott is valamit a lopott dolgokból, — a bíróság ezeket a tényeket is felhasználhatja saját minősítése alapjául. Végül mellőzheti is a vádbeli tényállás egyes részeit, ha azokat bebizonyítva nem látja, s a íenmaradó tényekre alapithatja az ítéletet; így csalás vádja esetén a fondorlatos megtévesztés alapjául felhozott tényeket eliminálva, sikkasztásban mondhatja ki bűnösnek a vádlottat. Körülbelül ennyi esetben térhet el a bíró a vádló minősitésétől az ujabb judikatura szerint. De a vádbeli Lényálláshoz a főtárgyalás anyagából merített uj tényeket hozzáfűznie s a minősitést azokhoz képest módosítania e felfogás szerint semmi esetre sem szabad, mert ,,azok miatt a vádló vádat nem emelt!" Azonban a tettazonosság fogalmának ilyen szük határok közé szorítása az igazságszolgáltatás megokolatlan nehézkességével s számos egyéb inconvenientiával jár, amik a terheltekre is sérelmesebbek lehetnek, mint amennyi előny a vádelv tűlhajtásából háromolhat rájuk. ÍI. A tettazonosságnak az accusatorius elvből folyó szabálya: az ítélet tárgyazta tettnek azonosnak kell lennie a vádbeli tettel. (Különben az identitást nemcsak az ítélet és a vádló végindítványa között kívánja meg a törvény a tettet illetően. A vizsgálatot rendelő végzésnek a vizsgálati indítvánnyal, a vádhatározatnak a vádirattal, az esküdtekhez intézett ténykérdéseknek a