Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A visszaható erő az anyagi büntetőjogban

24 szükségessé teszik és a melyek az 1908 : XXXVI. t.-c. miniszteri indokolásában kifejtvék, legalább részben találnak a nem fiatalkorú bűnözőkre is. Ha ily körülmények között még a súlyosabb törvény visszahatása is igazolt, mennyivel inkább indokolt az enyhébb törvény esetében. Egy eltörölt kegyetlen büntetés nem alkalmazása is szolgálhat javító-nevelő" célokat még a nagykorúaknál is. A második kivétel, a melynek Angyal úr helyet ad, az ú. n. biztosító intézkedések területe. Ezek az intézkedések nem tartoznak a tulajdonképeni büntetőjog körébe. A dologház, a korcsmázási tilalom rendőri természetű intézkedések és nem vesztik el ezt a minőségüket az által, hogy a büntetőtörvénykönyvben nyernek — többnyire csak általános — szabályozást. Vannak ilyen intézkedések a mai kódexekben is; a közvetítő intézetbe szállítás (44. §.), a feltételes szabadságra bocsátás (48. §.) és a rendőri felügyelet alá helyezés (50—53. §§.) kétségtelenül administratív intézkedések. A csavargás és iszákosság elleni rendszabályok, a milyenekkel némely törvénykönyvekben és főkép némely újabb javaslatokban találkozunk, züllési állapotok elleni küzdelmet jelentenek és lényegileg praeventiv természetűek. Ha ilyeneknél a törvényhozó eltér az elvektől és visszahatást enged, ez éppen eminenter jogpolitikai okokból történik. Némileg ebbe a kategóriába tartoznak a jogi egységbe foglalt cselekmények is, milyenek az üzletszerű, a folytatólagos és folytonos delictumok. Ezeknél természetesen vissza fog hatni a törvény az összesített cselekménynek azon részeire, a melyek a régi törvény alatt követtettek el és a végcselekmény minősítésének alapján. De ez nem valóságos retroactivitás, mert az egységbefoglalás a tettes életmódjának bizonyos állandóságán (a németek ,,Lebensrichtung"-nak nevezik) alapszik, tehát szintén állapot elleni küzdelem jellegével bír. A harmadik kivétel az „eminens" állami érdek volna. E pontra nézve Angyal úr már egyenesen az 1915 : XIX. t.-c. viszszaható rendelkezését veszi védelmébe, igazolván a visszahatást — az elrettentés szükségével. Ez ellen már nem lehet felhozni sem logikai, sem jogpolitikai érveket. A szükség törvényt bont, előtte meg kell hátrálniok az elveknek. A statáriumot kár tudományosan igazolni vagy cáfolni. Az absolut visszahatás ezen eseteitől eltekintve, Angyal úr