Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 9. szám - A vétlenség, mint a jogtalanság kizártságának ismérve

312 áll szemben, többre lesz-e jogosítva, mint akkor mikor csupán csak annyit tud vagy vél tudni, hogy veszélyben van. (Nem szólunk itt arról a kérdésről, hogy a jogtalan támadás nyomán jelentkező megtorlási gondolat mennyivel indokolja a jogos védelem tágabb körét a szükségszerű önsegély egyéb esetében jelentkező jogos védekezéssel szemben.) Azon álláspontnak, hogy a vétlenség, mely mint negativ meghatározás is homályos (ami nem fekete, még nem fehér, mert barna, vörös, stb. is lehet) ismérve a (meg vagy még nem levő) „előreláthatóság" ismérvének a kiemelése után elhagyható, legmerevebb cáfolatát látom a magyar képviselőház által kiküldött bizottságnak a polgári törvénykönyvre vonatkozó javaslatában," amikor azt mondja (882. '§.) hogy ,,oly rendkívüli kárra, amely valamely az adóstól véletlenül előre nem látott körülmény véletlen közrehatásából állott elő, a kártérítési kötelezettsége csak úgy terjed ki, ha az adóst szándékosság, vagy súlyos gondatlanság terheli.' Még érdekesebbnek tartom az indokolásnál ezen §-al kapcsolatban azt, hogy azért kellett az eredeti javaslatban kitett „előre nem látható"-ság helyett az „adóstól véletlenül előre nem látott körülmény véletlen közrehatását" kiemelni, mert az adóst, kisebb gondatlanságnál mentesíteni akarja a káros hatások alól s mert a véletlen eset előreláthatóságát nem objektív mértékkel mérjük, hanem aszerint, hogy az adós a véletlen esetet előre láthatta-e vagy nem. A fenti szakaszban — ha nem tévedek — ötször jut kítejezésre a vétlenség; kétszer: a vétlenség (véletlenség) kiemelésével, harmadszor az előreláthatóság beállításával (mert ha a tettes előre nem láthatta az eredményt, vétlenségről beszélünk), negyedszer: a szándékosság és a gondatlanság kiemelésével, mert ezek kizárása: vétlenség. S ha még ehhez hozzávesszük és elfogadjuk azt, hogy a „rendkívüli" szó — amint Nemere Béla* mondja — „rossz helyre került, mert hiszen a törvényhozó szándéka az lehetett, hogy a rendkívüli körülmény, a véletlen közrejátszásából előálló kár megtérítése alól a védtelen adóst mentse," 6 1192. sz. a közzétette az igazságügyi miniszter 1915. jun. 21.-én. 7 U. o. 424. 1. s Biráló vélemények a polgári tkv. törvényjavaslatáról. 1914. (Magy. Jogászegyleti értekezések) 156. 1. Fenti megjegyzést az eredeti javaslatról rasaája.