Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 9. szám - A házasság büntetőjogi védelmének kérdéséhez

f 299 nyiben a perbeli alperes a bíróság meghagyásának eleget nem tesz, s a házasságot záros határidőn bslül meg nem köti, úgy az itélet szankciójaképen büntetés szabatik rá. Így egyházi fenyíték (nagyobb kiközösítésj pénzbüntetés alkalmaztatik, sőt előfordultak esetek, amidőn az egyházi hatóság elrendelte az alperesnek „testi megíenyítés" végett városi magisztrátus részére leendő kiadatását.' A német gyakorlat még ennél is szigorúbb, Carpzovnál ugyanis több esetben fustigatio (botozás) és carcsr fordul elő, mint az eljegyzés megszegőinek büntetése.' ÍL korban tehát nemcsak az egyházi, hanem a világi hatóságok is valóságos deliktumként kezelik az eljegyzés ielbonthatatlansága ellen irányuló sérelmeket, amiből kétségtelen következtetés vonható ezen társadalomnak a házasságkötés és vele kapcsolatos cselekmények iránt táplált feliogására, valamint arra a jelentősségre, amellyel ezen felfogásban az eljegyzés birt. Mindenesetre azonban visszaesésnek, sőt ellentmondásnak is látszik a házasságot megelőző viszonyoknak ilyképeni szabályozása, a római jognak klasszikusan tisztult álláspontjával szemben, s annak folytán, hogy épen a kereszténység volt az, amely a házasságot jelentőségében mérhetetlenül fokozta, s az emberi jogviszonyok közül mintegy kiemelve, isteni szankcióval látta el. Az volna ebből következtethető, hogy épen ezen természeténél és rendeltetésszerű hivatásánál fogva keletkezésében minden zavaró motivumtól függetleníttetett, — azonban a konklúzió épen az ellenkező volt, amit csak formalisztikus alapokon, s az eljegyzés és házasságkötés fogalmának az ős egyház által kontempált szoros kapcsolata, egymáshoz tartozandósága magyarázhat meg. Az eljegyzés és házasságkötés fogalma, amikor a házasság az erre irányuló szándék puszta kijelentése által is megköthető volt, csaknem azonos tartalommal jelentkezik, ami legkétségtelenebbül jut kifejezésre a sponsalia de praesenti alakjában, amely a consensus de praesenti kijelentésével létre hozza a végleges és felbonthatatlan házasságot,5 — ha ehhez hozzáveszem még azt, hogy a sponsaliát követöleg eszközölt copula carnalis — mint a consensus de praesenti hallgatólagos kifejezése — által a házasság a Az esztergomi helynöki sz."szék 1639. IX. 30-án kelt ítélete szerint. 4 Carpzov: Nova Practíca: P. II. qu. 56. 63—64. s a következő questiók. 6 Hanuy: Jegyesség és házasságkötés stb. 62—63. 1.