Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - A HVM. 16. §. 1. bekezdésének értelmezése. [1.r.]

274 át nem helyezhető, akkor azt hisszük, hogy mindezek fejében az ügyészek szívesen lemondanak ezen követelésükről. Mert a pótléknak csábító aranycsillogása alatt a függőségnek rablánca rejtőzött. A HVM. Í6. §. U bekezdésének értelmezése. Irta: Gönczy Gábor dr., kolozsvári kir. ügyész. A tskintetben, hogy a HVM. 16. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezéssel létesített öttagú főtárgyalási tanács és az 1897. évi XXXIV. t.-c. (Él. t.) 7. §-ának előirása szerint alakitott három tagu főtárgyalási tanács csak szervezetileg, vagy pedig hatáskörre nézve is különböznek-e egymástól, — az eddigi általános birói gyakorlat ez utóbbi nézőpont mellett foglalt állást, amennyiben a kir. Curia több esetben a BP, 384. §-ának 4. pontjában meghatározott semmiségi ok fennforgását állapította meg, midőn a kir. törvényszék a HVM. 16. §-a \. bekezdésének 1—3. pontjaiban felsorolt bűncselekményekre nézve három tagból alakitott tanácsban, vagy az 1—3. pontban fel nem sorolt bűncselekményekre nézve öt tagból alakitott tanácsban Ítélkezett. Volt eset azonban arra is, hogy a kir. Curia a HVM. 16. §-a 1. bekezdésében foglalt tanácsalakitási rendelkezés megsértése miatt a BP. 384. §-ának nem a 4., hanem az 1. pontjában meghatározott semmíségi ok alapján semmisítette meg a kir. törvényszék ítéletét. Az irodalomban is akadt ennek a nézetnek kifejezője. (Erdélyrészi Jogi Közlöny, X. évf. 20—21. számaiban: „Hatásköri probléma" cimű közlemény), habár ez a kérdés más kérdések tárgyalása során csak futólag lett is érintve. Szóval a kérdés végleg tisztázottnak ma sem tekinthető. Minthogy pedig a hatáskör kérdésének tisztázása a bíráskodásnak legfőbb, elsőleges követelménye, — bár remélhetőleg a közeli általános békekötés folytán soraimtól gyakorlati hatás nem várható, — mégis csupán az elv szempontjából sem tartom feleslegesnek a kérdéssel tüzetesebben foglalkozni s azt lehetőleg mindsn oldalról megvilágítani. A HVM. 16. §-ának 1. bekezdése szerint: „Amennyiben polgári büntető bíróságnál az 1912 : LXIII. t.-cikk 12. §-ának