Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - A HVM. 16. §. 1. bekezdésének értelmezése. [1.r.]

275 4. pontja alapján a gyorsított bűnvádi eljárásnak az emiitett törvény 31. §-a értelmében kibocsátott szabályai nyernek alkalmazást, a kir. törvényszéknek öt tagból alakított tanácsa előtt kell megtartani a főtárgyalás!: 1. az 1897 : XXXIV. t.-c. 15. §-ának I. 1., 2., 3., 4. és 17. pontjaiban emiitett bűncselekmények eseteiben, valamint a BTK. 171. §-ának 1. bekezdésében meghatározott felhivás esetében, ha ez a felsorolt büntettek valamelyikére irányul; 2. a BTK. 465., 467. és 407. §-ai alá, valamint 3. a jelen törvény alá eső bűncselekmények eseteiben." Ezen rendelkezésnek úgy szószerinti értelmezésében, mánt az előző 15. §-ában foglalt azon rendelkezéssel való összefüggésében, miszerint ,,A jelen törvényben meghatározott büntettek és vétségek elbírálása a kir. Ítélőtáblák székhelyén működő kir. törvényszékeknek, Budapesten a kir. büntető törvényszéknek hatáskörébe tartozik" — már első látásra sem lehet más jelentőséget tulajdonítani, minthogy szervezeti intézkedést foglal magában. Ámde ha e rendelkezést nem csak aszerint tekintjük, hogy uj szervezetű itélő tanácsot állított fel, hanem arra is gondolunk, hogy ez az uj szervezetű tanács az ügyek bizonyos csoportjára a korábban szervezett ítélőtanács kizárásával jár el, mindjárt szemünkbe kell tűnnie, hogy ezen rendelkezés folytán a kir. törvényszéknek az Él. t. (1897 : XXXIV. t.-c.) 7. §-a szerint alakított háromtagú tanácsa mellett újonnan szervezett öttagú tanácsa nemcsak összeállításira nézve, hanem ügyköre tekintetében is különbözik az előbbitől, azaz alighanem hatásköri különbözőségnek kell lennie a két tanács között. Tehát e szerint a HVM. 16. §-ának 1. bekezdése a régi háromtagú tanácstól nemcsak szervezetileg, hanem hatáskörre nézve is különböző itélőbiróságot létesített, mely feltevést az a körülmény is támogatni látszik, hogy a HVM. 16. §-ának következő 2. bekezdése értelmében a kir. törvényszéknek öttagú tanácsban hozott ítélete ellen semmiségi panasznak van helye a kir. Curiához, tehát a háromtagú és öttagú itélőbiróság felebbezési fórumok és formák tekintetében is különbözik egymástól. Az előrebocsátcttak alapján tehát helyesen döntött volna a kir. Curia azokban az esetekben, melyekben a HVM. 16. §. 1, bekezdésében foglalt rendelkezés megsértése miatt, a kir. tör-