Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 8. szám - A kir. ügyészség szervezetének reformjáról. A Magyar Jogászegylet 1918. március 23-iki teljes ülésén tartott előadás

271 korolja az utasítás jogát a koronaügyész, aki mint az összes magyar királyi ügyészségek felettes hatósága szervez tessék. Szerény nézetem szerint bármily tetszetős is ez a megoldás; annak keresztülvitele s ez ügyeknek bifurkálása bizonyos nehézségeket okoz és könnyen hatásköri konfliktusokra is vezethet. Visszatérve a miniszter utasítási jogával szemben alkotandó garanciákra, közkivánság az, hogy az utasítási jog miként való gyakorlása is reformra szorul. Kötelezni kell a miniísztert arra, hogy utasítását írásban adja. Ez nemcsak azért szükséges, amit a budapesti ügyészség tagjai mondanak, hogy az ügyész felelősségre vonás esetében elfoglalt álláspontját igazolhassa és minden eshetőségre nézve fedezve legyen, hanem szükséges az ügyészség reputációjának, férfias önérzetének megóvása érdekében. Mert mélyen tisztelt uraim, a nyílt, kifejezett és kötelező parancsnak végrehajtása nem ejt csorbát a férfias önérzeten. Mutatja ezt a katonaság tisztikarának fegyelme, mely előtt a hadnagytól a tábornokig mindenki meghajol a nélkül, hogy e miatt szégyellene magát. És miért van ez így? Mert ez a parancs hangos, nyilvános, férfias szóval történik. Ezzel szemben mi feszélyezi az ügyészt akkor, midőn a miniszternek „rövid uton" értésére adott kivánsága szerint s jogi meggyőződése ellenére kell a vádiratot beadni s a vádat képvis2lni. Az, hogy nem léphet fel nyilt sisakkal. Az, hogy látják rajta a birák, a védő, hogy ő most utasításra jár el, de ezt meg nem mondhatja, vagy hogy nem is kapott utasítást, mégis ezzel gyanúsítják. Emékszem, hegy mennyire bántott engem is, mint fiatal alügyészt az, mikor nem akarták nekem elhinni, hogy nem utasitásra, hanem jogi meggyőződésből emeltem vádat. Erre vonatkozólag is találó megjegyzése van a jó öreg Holtzendorffnak: „Diktátorság és ostromállapot szemeinkben jobb dogok, mint titokban adott utasítások, amelyek az ügyészeknek a közérdeket kötik lelkére és gondolkozásra késztetik a fölött, hogy a minisztériumban fel- vagy lemenőben van-e a miniszter napja." Lehetőleg ne adjon tehát a miniszter utasítást bűnügyekben, de ha ad, tegye azt írásban nyíltan és legyen meg az utasított ügyésznek módja és joga arra, hogy ez kifejezésre is jusson. Ha az uj törvényben, vagy az igazságügyi közlönyben közzé lesz