Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1918 / 8. szám - A kir. ügyészség szervezetének reformjáról. A Magyar Jogászegylet 1918. március 23-iki teljes ülésén tartott előadás
264 szont, hogy bizonyos ügyekben az üldözés politikai okokból mellőztessék. Ennek első ellenérve a BP.-ban lefektetett legalitás elve, amely kevés érvényesülést enged az elöljárók utasításának. Különben is vagy olyan intézkedésre akarja a miniszter az ügyészt utasitani, amelyet ez a legalitás elvéből kifolyólag ugy is megtenne s ez esetben fölösleges az utasítás. Vagy vád emelésre, esetleg ennek elejtésére akarja utasitani oly esetben, amikor ez a főügyész és ügyész jogi meggyőződésével ellenkezik s ez esetben igazságszolgáltatási szempontból káros az utasítás lehetősége. Vagy elszigetelt esetről van szó, amelyben az ügyész a kormány intenciója ellenére tétlen marad s ebből nagy hátrány bizonyára nem származik (mondja Holízendorff), vagy pedig általánosabb jelentőségű, vagy hatalmi kérdés forog szóban. Ha ilyenkor nem talál a kormány olyan ügyészt, aki az ő jogi felfogását osztaná, ez annak a jele, hegy a kormány helytelen dolgot követel vagy pedig merész abstrakciók légkörében mozog, mi a jogbiztonság és személyes szabadság szempontjából veszedelmes. Különben is megmaradhat a kormánynak az a joga, hogy közvetlenül is följelentést tehet illetékes helyen akár személyesen, akár egyik tanácsosa utján. Viszont ha egyes cselekményeket büntetlenül akar hagyni, aminek egészséges viszonyok és korszsrű büntetőtervényhozás mellett csak ritkán szabad előfordulnia, akkor az államfőnek kegyelmezési joga által is biztosítva van a kormány érdeke, vagy pedig törvényhozási utón kell megfelelő intézkedésit tenni (Dr. Heinrich Tinsch). A másik érv, amellyel védik a miniszternek az ügyéiszség fölé rendeltségéi: a miniszteri felelősség elve, amely egyensúlyozza az ügyészség függő helyzetében rejlő veszélyt. Erre ugyancsak Holízendorff megadta már a választ. Először nem lesz felelősségre vonható a miniszter a vádemelés terén panaszolt ügyészi tulkapásokért azért, mert nem lesz minden esetben kimutatható az igazságügyminiszternek egy külső ténye, formai utasítása. Másodszor azért nem, mert a jogos ügynek nincs mindig többsége a parlamentben. A kormánypárti többség rendszerint fedezni fogja a minisztert. S ha valóban sor kerül a miniszteri felelősség komoly alkalmazására: a vád alá helyezésre: