Bűnügyi szemle, 1917-1918 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1918 / 8. szám - A kir. ügyészség szervezetének reformjáról. A Magyar Jogászegylet 1918. március 23-iki teljes ülésén tartott előadás
261 egész ország. A parlamentáris rend helyreálltával a sajtóban és országgyűlésen egyaránt követelték a meglevő szervezet megváltoztatását és az ügyészségnek a kormánytól való függetlenitését. Persze, amint az minálunk más téren is lenni szokott, az izgalom elült, a baj megismétlődésének veszedelme megszűnt és — maradt minden a régiben. De ezzel nem érhetjük be, mondják az ügyészek. Az 1905— 1906. év eltei ölhetetlen iájdalomnycmokat hagyott vissza. Hasonló korszak visszatérhetésére rettegve gondolunk s mindent el kell követni, hegy ez be ne következhessék. Ennek csak egy orvossága van. Az ügyészségnek ugyanolyan függetlenségben való részesítése, amilyent a bíróság élvez s illetve ennek is további teljes kiépitése." Az 1905—1906. év sajnálatos eseményeinek hatása alatt irta meg a Jogállam 1907. évfolyamában Vargha Ferenc, altkor koronaügyészhelyettes, Ügyészség és politika" cimü rendkívül érdekes és magas színvonalú tanulmányát, Vargha kimutatta, hogy az 1871 : XXXIII. t.-c. 5. § ában emiitett alárendeltség fogalmában nincs benn az utasítás joga, mert az csupán felügyeleti viszonyt jelent. Ha azonban — miként a gyakorlat tette — az alárendeltség fogalmát azonosítjuk is az utasítás jogával, az 1891 : XVII. t.-c. 1. §-a hatályon kivül helyezte az 1871 : XXXIII. t.-c. 5. §-át s az ebbe belemagyarázott utasítás jogát, amely jog mostani jogrendszerünkbe különben sem illeszthető be (BP. 33., 34. és 38. §§.). Odakonkludál, hegy „az igazságügyi kormányt érvényben levő törvényeink szerint az ügyészséggel szemben az utasítás joga nem illeti meg". De ugyanő a törvénytől elvontan, jogpolitikai szempontból is vizsgálat tárgyává tette az ügyészségnek ministeriialis alárendeltségét. Fölvetette és megoldotta azt a kérdést, hogy a miniszter utasítási joga szükséges-e a jog s társadalmi rend szempontjából. Találóan mutat rá, hogy békés társadalomban, békés időben sem a hatalomnak, sem a társadalomnak nincs szüksége arra, hogy a kormány a közvád kezelésébe beleártsa magát. Ilyenkor a miniszter utasítási joga a sajtóperekre s király sértési perekre zsugorodik össze. Ha azonban a politikai egyensúly megbomlik, a hatalomnak minden fegyvere előkerül a régi lomtárból s ilyenkor a kor-