Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 2. szám - Az alszállító büntetőjogi felelőssége. 1915:XIX. t.-c. 6.§

56 nél, ennek az egy tényálladeknak megvalósítását kell megkezdeni, több tényálladékunál valamelyik tényálladéki elem véghezvitelét kell megkezdeni s már egy tényálladéki elem megvalósításának megkezdésénél kezdődik a kísérlet; igy hamis kulcsos lopásnál a hamis kulcsnak a zárbaillesztésével, s íntensive mindaddig növekszik a kísérlet, míg csak az utolsó tényálladéki elem is nincs teljesen megvalósítva. Már most lássuk a szállítási bűncselekményeket, Egy vagy több tényálladékuak-e ezek a cselekmények. Elemezzük akár az 1. §-t, akár a 6. §-t, meggyőződünk róla, hogy azok több tényálladéku bűncselekmények. Szükséges ugyanis a bevégzett bűncselekményhez: 1. Szándékos cselekmény vagy mulasztás, 2. a teljesítés elmaradása; 3. a fegyveres erő valamely érdekének azokból folyó veszélyeztetése. Ha tehát a logikai sorrendben lefolyó tényálladéki elemek közül az első fenforog, de hiányzik a többi, a 65. §-ra tekintettel szabad-e azt mondani, hogy nincs kísérlet. Pedig ez az az eset, mikor az alszállitó szándékos cselekménye vagy mulasztása dacára a fószállitó szállít. Olyan ez az eset, mint mikor vizáradás okozásánál a gátőr rajtacsípi a bűnöst, aki épen azon dolgozik, hogy a gátat elvágja (429. §.); vagy a vasúti bakter, mikor tettenéri azt, aki hozzá kezd a vaspálya megrongálásához (434. §.); vagy midőn a kutmérgezőt rajta érik, amikor a kútba mérget akar önteni. A veszélyt a tettes még nem idézte fel, de az arra alkalmas cselekményt már megkezdette. Az alszállitó ennél még többet tett, mert a fegyveres erő érdekének veszélyeztetésére alkalmas cselekményt elkövette vagy kötelességét elmulasztotta, de a cselekmény teljes bevégzését a fószállitó megakadályozta Ép olyan tehát az alszállitó cselekménye, mint azé a gonosz emberé, aki megrongálja a vasutat, de a veszély nem következett be, mert azon a vonalon a forgalmat megszüntették. Azt lehetne mondani, hogy ezek a példák cselekvési bűncselekményekről szólnak, de a mulasztási bűncselekmények kísérletének lehetőségét nem bizonyítják. Erre azt jegyzem meg, hogy ha az előbbi példák bizonyítják azt, hogy az alszállitó szándékos cselekménye kísérlet lehet, már ezzel is megdől az a téves elvi felfogás, mely szerint az alszállitó kísérletért soha sem ítélhető el.