Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 2. szám - Az alszállító büntetőjogi felelőssége. 1915:XIX. t.-c. 6.§

57 De tovább megyek s a mulasztási cselekmények köréből ís találok annak bizonyítására analógiát, hogy az alszállitó szándékos mulasztása esetén kísérletért megbüntethető, s a kísérlet gyakorlatilag is konstruálható. Az országúton haladó nyomorgó, szegény anya elhatározza, hogy szopós kis gyermekét elpusztítja, megfojtani nincs bátorsága, a dermesztő hideg téli időben leteszi tehát az ut szélére, előre megfontolt ölési szándékkal. Arra járó emberek azonban felszedik, s megmentik az életét. íme ez példa arra, hogy cselekvési typusu bűncselekmény kísérlete elhagyás tehát mulasztás utján is létesülhet. Azt lehetne mondani, hogy az elhagyás nem tisztán mulasztás. Hát akkor vegyünk egy jellegzetes mulasztási bűncselekményt. A váltóőr szándékosan elmulasztja a szemafort beigazítani, s tilosra állítani. Kötelességét pont 8-kor kellett teljesíteni, mert 8 óra 20 perckor érkezik a vonat; a vasúti óra épen elkongatja a 8 órát, mikor a főnök arra jár s látja, hogy a szemafor nincs tilosra állítva, sőt a váltóőr rendes helyéről ís eltávozott; nyomban pótolja tehát az elmulasztottakat. Bizonyos, hogy fenforog a szándékos mulasztás, de az ís bizonyos, hogy bevégzés nem állapitható meg, csak kísérlet, mert a bevégzéshez a szándékos mulasztáson kívül a tényleges veszély ís szükséges; ezt pedig a szemfüles főnök közbelépése elhárította. Számtalan gyakorlati példát lehetne annak bizonyítására felhozni, hogy az életben igenis előfordulhat a mulasztási bűntett kísérlete. Fölösleges volna azonban a gyakorlati aggály leszerelése végett, további példákkal bizonyítani álláspontom helyességét, mert a jogelv nem vitás. A törvény jelenti ki ugyanis, hogy minden bűntett kisérlete, tehát a cselekvési és mulasztási bűntetteké egyaránt büntetendő. Hogy azután a bíró egy esetben megállapítja, másikban nem állapítja meg a kísérletet, — föltéve, hogy a törvényt helyesen alkalmazza — ez az elvet s általános jogszabályt nem érinti s csupán azt bizonyítja, hogy az egyik cselekményre reáillenek a kísérlet szabályai, a másikra nem, mert valamely jogi elemhez szükséges történelmi elem hiányzik abból. A kísérlet megállapíthatósága ellen még azt az igazán sántikáló vagy helyesebben teljesen béna és nyomorék érvet ís hangoztatják, hogy a főszállitó teljesítése nem akadályozhatja meg a bevégzést, mert akkor a bevégzés egy idegen ember akaratától