Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 2. szám - Az alszállító büntetőjogi felelőssége. 1915:XIX. t.-c. 6.§

53 kapta meg a fegyveres erő. A kifejtettekből nyilvánvaló, hogy bevégzett büntettet ily alapon megállapítani nem lehet; valamint az is kétségtelen, hogy első sorban az a kérdés döntendő el mindig, tehát az alszállitók felelősségre vonásánál is, liogy a fegyveres erő megkapta-e a szerződésszerű teljesítést vagy nem. Az a bíró, aki nem ezt tekinti priusnak, vagy erre súlyt nem helyez, az nincs tisztában az 1. §-ban meghatározott törzsdeliktum jogi természetével s tényálladéki ismérveivel és vagy bevégzését lát ott, ahol csak kísérlet forog fenn, vagy bűncselekményt állapit meg ott, ahol csak civilis jogsérelem volna megállapítható, vagy legrosszabb esetben valamely magánosok ellen elkövetett bűncselekmény (pl. csalás, sikkasztás), de semmiesetre sem fegyveres erő elleni bűntett. A másik szélsőség hivei azt vallják, hogy ha az alszállitó mulasztása dacára a föszállitó szállított, az alszállitó nem büntethető, mert a 6. §-ban meghatározott bűncselekménynek is az a lényeges kelléke, hogy a fegyveres erő elessék a szerződésszerű teljesítéstől. Ez utóbbi részben igazuk van, de tovább mennek s azt állítják, hogy kísérlet sem forog fenn; s pedig — egyik igen praktikus s judiciosus bírótársam szerint, — azért, mert mulasztási cselekményeknél a kísérlet nem képzelhető el; tehát az jogi csodabogár. Ez azonban csak gyakorlati aggály, de nem elvi szempont, s csupán azt bizonyítja, hogy e nézet hive nem tudja elképzelni a mulasztási cselekmény kísérletét. Miután szerintem a kísérlet ilyen esetben is megállapitandó, ha — természetesen —• annak föltételei fennforognak, a túlzók ezen táborában levők, midőn gyakorlati okokból elvileg zárják ki a kísérletet, elfelejtik, hogy a törvény legnagyobb kritikusa s magyarázója az élet; s ha az ország legfőbb bírósága az ö elvi álláspontjukat fogadná el, s a föszállitó részéről történt szállítás esetén, az alszállitót elvileg fölmentendőnek tartaná minden szerződésszegés esetén, ha mégis az élet oly esetet vetne fel, mely nem is jogi, hanem matematikai bizonyossággal reámutatna álláspontjuk tarthatatlanságára, s tenné szükségessé a kísérlet megállapítását: nem bírák, banem kegyelmet osztogató szuverének volnának, midőn elvi álláspontjukhoz ragaszkodva, fölmentő ítéletet hoznának. A gyakorlati aggály rendesen egy esetet tart szem előtt, s abból akar általános, minden esetre érvényes szabályt felálli-