Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 2. szám - Az alszállító büntetőjogi felelőssége. 1915:XIX. t.-c. 6.§

50 Ezeket szem előtt tartva tehát elsősorban az a nézetem, hogy: az alszállitó, ha a szándékosság vagy gondatlanság feníorog, akkor felelős büntetőjogilag, ha a fegyveres erő részére vállalt teljesítés az ő cselekménye vagy mulasztása folytán maradt el. Ez minden vitán felül álló igazság. Kérdésessé válhatik, hogy a főszáliitó ilyen esetben büntető utón felelősségre vonható-e az alszállitó mellett. Erre az a feleletem, hogy a főszáliitó felelőssége a körülményektől függ. Ha szándékosan részt vesz az alszállitó cselekményében vagy mulasztásában, a bünrészesség szabályai alkalmazandók reá. Ha ez a psychicaí elem hiányzik, de a szállítás elmaradása körül gondatlanság terheli, felelős a 4. §. alapján. Ha pedig gondatlanság sem terheli, az 1914 : XIX. t.-c. alapján nem vonható felelősségre, s az esetleges károkért a polgári bíróság előtt felelős. Ezek a nem vitás kérdések. Vitássá válik a bűnösség akkor, midőn a főszáliitó az alszállitó mulasztása dacára szállított. A koronaügyészségnek egyik tagja, Szeőke István t. barátom, aki a törvény értelmezésénél elsőrendű tekintély, fölvetette azt az eszmét, hogy ha az alszállitó szándékosan oly cselekményt követ el, mely alkalmas a teljesítés elmaradását előidézni, s ez csak azért nem maradt el, mert a főszáliitó teljesített, nem kellene-e kisérletet megállapítani? Az első pillanatra különösnek s idegenszerűnek tűnik fel az igenlő felelet. Az idegenszerűség érzését azonban a szokatlanság váltja ki. A jogász elméje évtizedeken át az 1878 : V. t.-cikkben meghatározott bűncselekményekhez simult; teljesen azokhoz szokott. A bűnrészesség s a kísérlet formáit is évtizedeken át ebben a keretben kellett keresnie, mert más törvény nem voll. Psychologice s élettanilag könnyen megérthető, különösen azok előtt, akik az elmeműködés élettani föltételeit ismerik, hogy a teljesen újszerű deliktumokat az évtizedeken át egy irányban működő praktikus jogászi elme csak nehezen tudja kapcsolatba hozni a régóta alkalmazott BTK. általános részével. Ezen nehézség természetes következménye az, hogy az egy irányban begyakorolt elme nem mélyed el a kérdésbe, hanem a szokatlan helyzetet a megszokott nézőpontból bírálja el, nem önmagában találja a hibát, hanem hogy a mélyebb gondolkozás nehézségeitől szabaduljon, a priori képtelenségnek tartja azt az álláspontot, ami pedig egy kis gondolkozással bebizonyíthatólag helyes álláspont, s helyte-