Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A rablás és zsarolás elhatárolása

38 a bíróság elrendeli, hogy az elitéit az Ítéletet indokaival együtt a bíróság által mégha tár ózott valiamely belföldi lapban közzététesse", az 1914. évi XLI. t.-c. alá eső, nem sajtó utján elkövetett vétségek esetében is megfelelően kell alkalmazni. A törvénynek ezen világos intézkedésével szemben nem bir semmi jogosultsággal! az a felfogás, hogy midőn a törvény a hírlapi közzétételt illetően uj szabályt alkot és ennek folyományaként az arra vonatkozó régibb törvényt hatályon kívül helyezi, az utj szabály hatályossága tekintetében még külön rendelkezés volna szükséges. Abból tehát, hogy az 1914. évi XLI. t.-cikknek a BTK. 277. §-át hatályon kívül helyező 35. §-a ugyanazon törvény 28. §-át nem lartja fenn és arra nem utal, a kir. törvényszók ítéletében levont következtetésre jutni nem lehet; s nyilvánvaló, hogy a hírlapi közzétételre vonatkozó elsőbiróságí rendelkezésnek az Ítéletben felhozott indokból történt megváltoztatása és a hírlapi közzététel mellőzése a törvény megsértését foglalja magában. A BP. 56. §. 2. pontjának értelmezése, Hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt vádolt B. G. magbizita a védelmével P. G. ügyvédet. A főtárgyalás kitűzése után két nappal a tárgyalási nap előtt, P. G. ügyvéd kérvényt adott be a bírósághoz a tárgyalás elnapolása iránt, arra való hivatkozással, hogy beteg s e miatt nem jelenhet meg a tárgyaláson. A bíróság a kérelem tekintetében már nem határozhatott. A főtárgyalás határnapján azután sem a vádlott, sem a védő nem jelent meg. Felmerült már most az a kérdés, hogy a vádlott ragaszkodhatik-e az általa választott védőhöz. Kérheti-e s követelheti-e azt, hogy a bíróság az ö védője akadályoztatását a tárgyalás elnapolásának okául elfogadja. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott elmaradását nem vette igazoltnak — s elrendelte elővezettetését; s hogy továbbá P. G. ügyvéd ujabb elmaradása nem fogja akadályát képezni a tárgyalás megtartásának. Ez a helyes, ez a törvényes álláspont. Mivel azonban a bírói határozat nam alapult egyhangú véleményen, helyén valló a bírói határozatban kifejezett álláspont megindokolása. A BP. 56. §-a határozza mieg, a kötelező védelem eseteit. Az 56. §. 2. pontja szerint védő rendelendő ki, ha a vádlóit kívánja, bármely bűntett esetében. A 302. §. 4. bekezdése szerint pedig a főtárgyalás nem tartható meg, ha a védő oly ügyben, melyre nézve a védelem az 56, §. szerint nem mellőzhető, a íőtárgyalásról elmaradt. Jelen esetben a védelem kötelező esete nem is forog fenn, mert a vád nem bűntettre, hanem vétségre irányult. Már pedig az 56. '§. 2. pontjia félre nem magyarázhatóan bűntett esetéről intézkedik. A védő elmaradása tehát a tárgyalás megtartását nem akadályozhatta. A vádlottnak kétségtelenül joga van ahhoz, hogy védelméről tetszése szerint gondoskodjon. A védő ilyetén szabadon választása az egyéni bizalmon alapul. Úgyde eme egyéni jog gyakorlása nem mehet az anyagi törvény rovására. Hiszen akkor bármely vádlott illuzóriussá teheti a törvény alka'lmazhatását, ha egy beteg ügyvédet biz meg védelmével, ki soha sem jelenhetik