Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A rablás és zsarolás elhatárolása

24 ter kialakulásának tényezőjére is, mert bár elfogadom Inkmek meghatározását a karakterről, mely szerinte nem más, imint az egyén agyában felraktározódott képzetek összessége, vagy rövidebben: a külső és belső társulásnak alávetett képzet-készlet (166. 1.), de viszont állítom, hogy a képzetek felraktározása bizonyos fokig egyéni, akarattól függő cselekvés eredménye. Az elitélendő erkölcsi képzetek összegyülemlése, tehát az u. n. rossz jiellem kialakulása számos esetben ép abban gyökerezik, hogy az egyén nem tartózkodik a tiltott, erkölcstelen, íjogtalan cseiliekmények elkövetésétől s igy akaratlagos cselekményei, szóval akarata is nem csekély mértékben befolyásolja jiellemképződését (v. ö. e kérdésekre Pochkamimier-nek füzetét: Zum Problem der Wilillensfreiiheit, Stuttgart, 1908.); nézetem szerint osak igy alapozható imeg az a felfogás, melynek értelmében jellemünkért is felelősek vagyunk, Irk Albert, ki eddigi publikációval már ismételten legelőnyösebb oldaláról mutatkozott be, jielen müvével bebizenyitotta, hogy fiatal kriminálistáink legjelesebbjei közé tartozik. Mint vérbeli katedrabilis egyénnek csak azt kívánjuk neki, ho'gy a maigyar büntetőjog tudományának érdekébein is mielőbb oly pozícióba kerüljön, ahonnét tudásával a tanulni akarók nagy tömegét nevelhesse és oktathassa. Angyal Pál. Válasz a B. Sz. III. évi. 7, számában megjelent közleményre. Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Több mint egy éve tartó katonai szolgálatom megakadályozott teljesen az irodalommal való foglalkozásban. Kezeimhez csak ma került a B. Sz. f. évi 7. száma, melynek egyik közleményeképen Degré Lajos bírálata jielent meg ,,A büntetőjogi végszükség" cimű munkámról. E birálatnak azon részével, mely szerzőjének szigorúan egyéni meggyőződését tükrözi vissza, sajnos, nem foglalkozhatom, mert a szerző hősi halála kizárja a polémiába való bocsátkozhatást. Szaktájékozódottságomra mondott három megjegyzésére azonban reflektálmorci kell. Bár Degré biráliata ieliső mondatában „elismerést érdemlő irodalmi apparátussal" megirtnak nevezi munkámat, mégis szerinte: 1. szembetűnik, hogy én egyáltalában nem méltattam figyelemre a német polgári törvénykönyv nagyjelentőségű 904. és 228. §-ait. Erre válaszom: munkám 38. lapján már bevezetőben olvasható: „legjelentősebb a német polgári törvénykönyv (904., 228. §.) állásfoglalása". Ugyanott (4. jegyz.) e §-okat fejtegetem is. 2. Figyelmen kivül hagytam Franck munkájának témámmal összefüggésben levő egy oldalnyi fejtegetésében megnyilvánuló „logikus jellegű" felfogás mérlegelését. Erre válaszom: a Franck-féle felfogás könyvemben még idézetileg való kiemelésben is részesül („akárkinek akárminő tette inkább magának ártson, mint másnak"). 3. Végül figyelmen kivül hagytam Goldschmidt: Der Notstand als Schuldproblem, Wien, 1913. cimű munkáját. Válaszom: igen, figyelmen kivül hagytam, mert az én könyvem 1913. július 8-án került ki a sajtó alól (1.