Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A rablás és zsarolás elhatárolása

22 tézmények kereztülmennek. Messzire vezetne szerzőnk érdekes és tanulságos fejtegetéseit nyomon követve, minden tételéhez hozzászólni, igy beérem a jelentősebbeknek kiemelésévek Irik nézetem szerint a beszámítás kérdésénél helyesen utal arra, hogy a kriminálszociologiai mozgalom nem követeli a cselekmény denaturalizálását abban az értelemben, hogy a büntetés tárgya kizárólag az érzelem legyen, hanem igenis kezdettől fogva következetesen kitartott ama tétel mellett, hogy a büntetés nemének és nagyságának megállapítása függ egyfelől a cselekmény súlyától, másfelől a cselekményben lelepleződött antiszociális érzülettől (15. L). A klasszikus büntetőjog kialakulásának korában az egyéni jogok védelme követelte a büntetésnek a cselekményhez kötöttségét. „C'est le triompche de la líberté, lorsque les lois crim in elles tirent chaque peine de la nature partículiére du críme" mondja Montesquien a ,,De 1'esprit des lois" című művében (12. könyv 4. fej.), s ez a szempont ma is értékelendő, de a mellett figyelembe veendő a társadalom fokozottabb védelme, mely viszont csak ugy biztosítható, ha a büntetés kérdésében a bűntettes egyéniségét, érzületét szóval — mint szerzőnk több helyütt kiemeld — jellemét is figyelembe vesszük. A beszámítás fejezetében szintén igen világos rajzát adja szerzőnk az uj irányok átalakító hatásának. Kár, hogy ehelyütt nem szorított helyet annak a felfogásnak vázolására, mely mérsékelt irányánál fogva főleg a fiatalkorúak beszámítási kérdésénél sok értékes és megszívlelendő gondolatot tartalmaz. Értem a Foerster-féle iskolát, mely különösképpen alapítójának minket érdeklő főművéből (Schuld und Sühne. München, 1912.) ismerhető meg. A bűntettesről szóló részben Irk a karakter értékelése mellett a büntetőkódex differenciálódására hívja fel a figyelmet. A magam részéről nem is hiszem, hogy a mi alkotandó uj büntetőtörvénykönyvünk együvé foglalja az eltérő alapelvek szerint igazodó különböző (matériákat. A kiválás folyamata a fiatalkorúakkal s közveszélyes munkakerülőkké! már is megindult; és ki fognak még vállni általában a közveszélyes bűntettesek, a csökkent szellemi értékűek stb.; sőt e differenciálódott anyag még a büntető eljárásjog körében is változásokat fog élőidézni. Nem lett volna felesleges, ha szerzőnk ezekre a részben már beállott, részben szükségképpen bekövetkezendő eljárásjogi módosulásokra is felhivta volna figyelmünket. A bűncselekmény fogalmát érdeklő változások ismertetése után az okozatiság problémájára tér át szerzőnk s e fejezetben sok oly gondolatot vet fel a higgadt bírálat során, amelyekkel mintegy leköti magát egy — e nehéz kérdést tárgyazó — külön tanulmány megírására. A kísérlet fejezetében szerző a parifikáció tételét látszik helyeselni. Részemről ma is ragaszkodom ahhoz a több mint tiz évvel ezelőtt kialakult nézetemhez, mely szerint az egyéniséget értékelő büntetőjog világában is helyt foghat a kísérletnek enyhébb büntetését előíró szabály (v. ö. A véletlenség és kísérlet című 1903-ban megjelent Jogászegyleti előadásomat). Hasonlókép alig hiszem, hogy be fog következni Irk-nek az a jóslata, mely szerint az uj irányok hatásakép a bűnsegéd büntetésének enyhébb tétele elesik és a bűncselekményre megállapított büntetés alá kerül (58. I.). A tett-értékelés objektív gondolata — ugy vélem — harmóniában fog maradni a szub-