Bűnügyi szemle, 1915-1916 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1. szám - A rablás és zsarolás elhatárolása

21 csak tudományos problémákat vet felszínre, hanem egyes intézményeivel a gyakorlati életbe is beleszövődik, amennyiben több irányban a törvényhozóra is serkentőleg hat a felszínre vetett eszmék megvalósítása tárgyában és bizonyos fokban módosult felfogást, változott gondolkozást követel a törvény szabályait alkalmazni hivatott gyakorlati férfiaktól. Fokozott mértékben merült fel szüksége ily ismertető, de egyúttal némileg nevelő munkának hazánkban ezidőszerint főleg azért, mert az ,,uj irányok" jegyében életrekelt legújabb törvényeink (igy a Büntető Novella, a Fiatalkorúak bíróságáról szóló törvény, a közveszélyes munkakerülőkre vonatkozó törvény) és az előkészités alatt álló javaslatok (igy a rehabilitációról, a megrögzött bűntettesekről, a csökkent szellemi értéküekröl szólók), valamint anyagi büntetőjogunknak küszöbön levő uj jáalkotása, ugy a helyes kritika és értelmezés, mint a célt megfelelően szolgáló gyakorlati alkalmazás szempontjából nem nélkülözhet ily alkotásra inspiráló, bírálatra képesítő és alkalmazásra nevelő munkát. Mindenesetre nehéz és eléggé hálátlan feladatra vállalkozott Irk Albert, midőn a címben említett művét közrebocsátotta. A nehézséget az a körülmény okozza, hogy a forrongásban levő problémák legnagyobbrésze körül óriásméretü viták alakultak ki; egy-egy kérdés irodalma könyvtárakra rug már s igy sok mérséklet és még több érzék szükséges ahhoz, hogy az összefoglaló munka írója csak a lényeges mozzanatok közlésére szorítkozzék, de viszont szerfelett na,gy óvatossággal is kell eljárnia, nehogy az ismertetésből elma radjon valami, ami az átalakulás nézőszögéböl jelentős. A szerep hálátlansága — különösen az átmeneti időkben — érezhető, mert a konzervatív gondolkozású gyakorlati férfiaknak, kik nehezen engedik magukat a megszokott vágányokból kizökkenteni, még nem kell az ilynemű munkálat, — az uj irányok valamelyik ágazata iránt tudományos felfogásuknál fogva lekötött elméleti kutatók pedig már nem érdeklődnek ily mű után, mert uralni vélik az egész anyagot minden vonatkozásában. Ezzel a prognosztikonnal szemb'jn az igazság az, hogy ugy a gyakorlat, mint az elmélet összes képviselőinek el kellene olvasniuk, sőt át kollene tanulmányozniuk e munkát és pedig nemcsak tárgya miatt, hanem azért is, mert — nézetem szerint — régtől fogva nem jelent meg a magyar könyvpiacon oly értékes büntetőjogi tárgyú mű, mint amilyen Irk Albertnek ez előttem fekvő kötete. Szerzőnk bevallott célja, hogy a különböző tényezők hatása alatt végbemenő, vagy részben már végbement büntetőjogi átalakulásról összképet nyújtson (6. 1.), s e célját el is éri, mert oly mesterművel alkot, mely minden részletében sikerült. Már itt kiemelem, hogy Irk nem egyszerű ismertetést ad, hanem kritikai éllel dolgozik, mert nem éri be a kialakult nézetek és intézmények beállításával, puszta felsorakoztatásaival, hanem többhelyütt saját nézetét is érvényesiti, szóval mintegy kijelöli a — gondolat szerint helyes — fejlődésnek kívánatos irányait. A munka két főrészre oszlik. Az első főrészben: Dogmatika cím alatt a klasszikus büntetőjog tudományos rendszerét követve, végigvezet az összes alapinstituciókon; igy sorra veszi: a bűnösség, beszámítás, bűntettesek, bűncselekmény fogalma, okozatiság, kísérlet, részesség és halmazat kérdéseit s mindenütt kimutatja a változásokat és módosulásokat, melyeken ezek az in-