Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A becsületsértő cselekményekről. [3.r.]

82 2. Ami most már a bizonyítás megengedhetőségének egyes eseteit illeti, úgy a közérdek, illetve jogos magánérdek esete (BTK. 263. §. 5. p.) az új törvényben (13. §. 1. p.) első helyre került. Csalik üdvözölhetnők ezt a helycserét, ha jelentősége az volna, hegy ezek az érdekek oly domináló állást foglalnak el a rendszerben, hogy a bizonyítás megengedésének általános előfeltételei. De ez nincs így, A köz- vagy magánérdek ezentúl is csak egyik esete lesz az exceptio verítatds használatának; az egész különbség az, hogy az érdek „előmozdítása" és „megóvása" mellé még annak „védelme" is belevétetett a szövegbe. E toldás céljáról az indokolás hallgat. A közönséges szómagyarázat nehezen fog mást mint árnyalati különbséget találni az érdek megóvása és védelme között. Zavarban volna még az Akadémia is, melynek nagy szótára a megóvás szót így írja körül: „Cselekvés, melynél fogva valakit vagy valamit bizonyos bajtól, vésztől, rossztól megőrizünk, megvédünk"; példa gyanánt pedig ezt hozza fel: „A hű eb megóvja urát az útonállóktól." Póra Ferenc érdemes munkája, a Rokonértelmü Szók Kézikönyve sem segítene a kutatón, mert ott (544. sz. a.) a. két szó egyszerűen mint synonyomon van egymás mellé állítva. De hát ez hagyján. Láttuk, hogy az új törvény szereti halmozni a synonymákat és megnyugodhatunk a superfkia non nocent bölcs szabályában. 3. De van az úí szövegnek egy másik, nevezetes újítása is, amellyel nem lehet ily könnyen megbarátkoznunk. A kódex azon intézkedését, mely a közhivatalnok ellen hivatása gyakorlatára vonatkozólag a valóság bizonyítását feltétlenül megengedte, az új törvény eleitette. Az indokolás, mely elétf símán bánik el ezzel a fontos dologgal, útfv vélekedik, hogy közérdek vagv jogos magánérdek címén a bizonvítás meg van engedve, ennek híján pedig nincs reá szükség. Egyébként, így folytatja, a kódex rendszere „súlyos és tűrhetetlen visszaélésekre nvúitott alaDot", mert. a tisztviselő „botlását" még akkor is fel lehetett neki hordani, mikor a botlás hatása „a szolgálati viszonv" szempontjából már elenyészett. Csakhogy ez a kérdés nem ilyen egyszerű. A kódexnek még orthodox fogalmai voltak az alkotmányos államrend követelményeiről; azt tartotta, hogy az államhatalom közegeinek ellenőrzése polgári jog, sőt kötelesség és úgy vélekedett, hogy a köztisztviselőnek keményen kell állania