Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A becsületsértő cselekményekről. [3.r.]

8i valamely tényre utal, az egyszerűen — rágalmazás, mert talán nem késéges, hegy a mondás értelme dönt és nem a szóhangzat, így fogták ezt fel a kódex szerzői és a gyakorlat is. De képzeljünk esetet, ahol ez az utalás nem „közvetetlen" (tüzetesebben: egyenes), hanem kétséges. Ha pl. valakinek azt mondom: „tolvaj", ezzel utalhattam tényre, nem is utalhattam tényre; de ha a körülményekből, például a megelőző szóváltásból kivehetően azt értettem alatta, hegy „elloptad a tyúkomat", akkor már rágalmaztam. Minden az intentiótól, az összefüggéstől, az eset körülményeitől függ tehát. Az injuriansnalk nagyon világosan kell beszélnie, hogy bizonyíthasson; ha pedig világosan beszél, például azt mondja: „tyúktclvaj", akkor már nem becsületsértő, hanem rágalmazó. De ő denique csak annyit mondott, hogy „tolvaj". Ne legyen neki megengedve az a védekezés, hogy tényre utalt? A sértett ezt tagadja. A bizonyítás megengedhetőségének eldöntése előtt tehát a bírórak azt kell megállapítania, hogy tényre utalt-e a vádlott; s minthogy ez csak bizonyítás útján történhetik, a bizonyítás megengedhetőségét előjátéknak kell megelőznie az exceptíc excepticnis kérdésében. így lesz ez, ha a biró, amint kell, szigorúan a törvény szerint folytatja le az eljárást. Megengedem, hogy a gyakorlat, mely úgy fogja kezelni a pert, hegy az eljárás minél kevésbbé Jegyen vexatorius, lehetőleg egyesíteni fegia a két kérdés elintézését. De nem is tekintve azt, hegy az ilyen egyesítés nem mindig lehetséges: a bizonyítás köre mindenesetre sckkal terjedelmesebb lesz, mert a thema probandi nevezetesen ki van bővítve. Míg eddig a vádlott kifogására csak azt kellett vizsgálni, hegy közérdek forog-e fenn (ami mindig nyilvánvalói vagy hogy a vádlottat jogos magánérdek vezette-e (ami többnyire szintén világos): addig most ezeken felül vizsigálni kell azt is, hogy a kifejezés közvetlenül tényre utal-e (amit príma vísta többnyire nem oly könnyű eldönteni). Eddií* elég volt, ha a vádlott oly tények bizonyítására vállalkozott, melyek igazolhatják, hogy jogosítva volt a sértett + c-vkpdr?r+ útfv jellemezi, amint tette; ezentúl azt is bizonyítania kell, hegy nyilatkozatával közvetlenül erre a ténykedésre célzott. És ha. be is bizonyítja, hegy a sértett lopott, ez szigorúan véve nem elég; csak úgy marad büntetlen, ha bebizonyítja, hogy sértő szavával a sértettnek több lopásai közül ezt vagy azt vagy valamennyit kívánta szemére lobbantani.