Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás és a rögtönbíráskodás

62 Dr. Illés József, országgyűlési képviselő egyetemi ny. rendkívüli tanár, „Jogtörténet és jogfejlődés" című értekezésében ad értékes tanulmányt, Irk Albert „Adalékok Erdély régi jogához" cím alatt a büntetőjog történetének megírásához nyújt rendkívüli becses adatokat s azt hiszem, hogy a közóhajnak teszek eleget, mikor azt <a kívánságot fejezem ki, hogy jeles tudósunk a magyar büntetőjog történetének megírásával is fogja irodalmunkat gazdagítani. Talán az igazságügyi kormány tud juttatni anyagi segítséget is erre a célra, ha akar, pedig akarnia kell. A büntetőjog tudománynak ma már egyik hatalmas kiegészítő része az orvosi tudomány, s főleg az a része, amely a bűnösök benső lelki állapotával foglaíko-zik. Moravcsik Ernő Emil tanár úr „A fogság szerepe az elmebajok actiológiájában" című tanulmányában arról értekezik, hogy a fogság bizonyos esetekben diszponálhat az elmebetegség kifejlődésére. A bő irodalmi anyag felhasználásával kimutatja, hogy az elmebetegséget, a fogság következtében, különösen „az élet elleni elkövetőkből kerül ki, akiket szenvedély, az indulatok sarkaltak a tiltott cselekmény elkövetésére, főleg pedig olyanokból, akik nem tartoztak a szokásos bűnözők csoportjába, hanem a véletlen, a körülmények sajátságos alakulása sodorta a válságos helyzetbe és akikben a bűntett és következménye súlyosabb erkölcsi visszahatást eredményezett." Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, mint a tudós szerző mondja, a fogságnak a psychés állapotra való befolyásánál, hogy számos káros tényező összejátszása érvényesítheti hatását. „Ilyen az alkohol, a syphilis, a trauma, az epilepsia, hysteria" stb. hogy továbbá sok elmegyenge, unbecillis, az elmebetegségből defectussal kerül a letartóztatási intézetbe, amely az elmebajt segíti „vagy a tüneteket kiélesíti." Ismerteti a különféle elmebaj sajátságait és lefolyását s azt az újabb eredményt állapítja meg, — „hogy a fogság a megfelelő diszpozíció alapján csak az alkalmi kiváltó okot szolgáltatja a psychés zavarok kifejlődésére." A BN. életbeléptetése után nem lesz érdektelen, külön azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a javító nevelés vagy hosszabb tartamú fogház, a fiatalkorúak elmebeli állapotára milyen befolyást gyakorol? Mert alig hihető, hogy a fiatalkorúak és a rendes korú bűntettesek között e tekintetben különbség ne volna? Dr. Pekáry Ferenc belügyminiszteri tanácsos a ,,Leánykere9kedós"-ről írott cikkében panaszkodik, hogy a bíróságok túlenyhén kezelik a törvényt, amelyet a BN. felállított. Én ezt, a gyakorlatból nem tudom megcáfolni, de annyi bizonyos, hogy a bíróságok kissé megrettentek a szigorú büntetési tételektől. Kétségtelen, hogy ez hiba, még pedig nagy hiba, — ámde az is bizonyos, hogy az élet nem egyforma eseteket tár elénk és sokszor olyan bizonytalan a tényállás, hogy a rendőrségnek talán elegendő az eljárás megindítására, de kevés a bírónak arra, hogy marasztaló ítéletet hozzon, vagy a törvény szigorát alkalmazza. Én azt hiszem, teljesen jó nyomon jár a szerző, mikor attól remél sokat, hogy ha a rendőrhatóságok ujjászerveztetnek, — s a leánykereskedés elleni küzdelmet egyöntetű működéssel folytatják, mert itt valóban C9ak a jó rendőrség tehet legjobb szolgálatokat.