Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás és a rögtönbíráskodás

56 embernek szól, mert a miniszterség nem valami irigylésre méltó foglalkozás Magyarországon, főleg annak nem, aki teljes életében a tudományoknak élt és áldozott s áldozása közben szúró tövis soha sem érte, csak elismerés, hála és dicsőítés. Balogh Jenő pedig nem lett nagyobbá a minisztersége révén. És ha tisztelőinek kiválóan csak az lett volna a céljuk, hogy a tisztelet megnyilvánításában mentől többen vegyenek részt, mi, akik a tudomány konyhájában talán kevésbbé vagyunk járatosak s az elméletekkel foglalkozni talán kevesebb időnk is van — szívesen hozzá járultunk volna, hogy a dolgozatok számát szaporítsuk — ámde bölcsen volt ez így elrendezve, hogy a gyakorlati jogászok, a tiszteletnek ilyen módon való megnyilatkozás lehetőségétől el estek és csak a tudomány művelői szólaltak meg, mert ezek rokonlelkek, vagy legalább is egy része, a dolgozatok szerzőinek a tudománnyal akarnak rokonságot kötni — s így a tudomány rejtekéből a mi számunkra is több gyöngyszem csöppent, mintha a dolgozatok számát a gyakorlati jogászok is szoporították volna. A dolgozatok szerzői, jórészt a mi kiválóságaink közül valók, akiktől már megszoktuk, hogy tudományos munkáikban is olyan értéket nyújtanak, amit mi bírák, feltudunk használni az igazságszolgáltatás terén is, mert hiszen igen gyenge tudomány is volna az, amely csak az elméletek halmozódásából, öngyönyörködésből él, s az életnek abból semmit sem tud nyújtani. Igaz ugyan, hogy bizonyos elvek, elméletek, sokszor már olyan korban tűnnek fel s indulnak hódító útra, amikor még a sorsuk nem hódítás, hanem napontai vereség és a felületesen gondolkodók részéről nem hogy támogatást nyernének, hanem jutalmuk egy szánalmas gúnyos mosoly; a tudomány hatalma azonban épen abban van, hogy az életképes elvek mellett kitart, küzd álláspontja mellett — hirdeti azt az egész világon, követőket talál és szerez — akik átdolgozzák, tökéletesbítik az elméleteket s azokat oly időben s oly módon tudják életre kelteni, amikor a kor maga siet segítségül, hogy az eszmét gyakorlatilag is megvalósítsa, mert belátta, hogy az állami, társadalmi rend közjólét stb. ezáltal halható támaszt fognak nyerni. Mily távoi állottunk még néhány évtizeddel ezelőtt is attól, hogy a fiatalkorú bűnösökre nézve más intézkedések is alkalmazhatók, mint a szabadságvesztésbüntetés enyhébb neme, nem sok idő választ el bennünket attól sem, mikor a gyermekvédelem csak egy kis rozoga kunyhóban üthette fel tanyáját s cnnan ontotta áldásait és ma szinte megbánással tekintünk vissza arra az elveszett időre, amely megfosztott bennünket attól, hogy a társadalomnak nem tudtunk több fiatalkorút megmenteni. És ha végig tekintünk a múlton, oda térünk vissza, hogy a kiindulási pontot, e tekintetben is a tudomány művelői adták meg s ők tették lehetővé hosszú küzdelem után, hogy az elvek megtestesültek, de hogy Magyarországon tért hódítottak ezek az elvek, ahhoz olyan kitartó munkása kellett a tudománynak, mint Balogh Jenő volt. (Lelkes szavakban méltatja Balogh érdemeit Farkas Edith, alapítványi hölgy.) Nem csoda tehát, hogy csak a tudományban öreg tudósnak — a tudomány művelői siettek koszorút fonni s tudóshoz méltó megtiszteltetésben részesíteni, akkor, amikor férfi korának tetejére eljutott.