Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás és a rögtönbíráskodás

39 és erdélyi s a fiumei törvényszékek), majd az 5735. és a 6083. sz. rendeletekkel még 13 (főleg északi) törvényszékekre elrendelte a ,.gyorsított bűnvádi eljárás" életbeléptetését. Magái a rögtönbíráskodást, mint a gyorsított bűnvádi eljárás egyik alakját azóta tudtommal az összes déli és északi törvényszékek területére elrendelték és kihirdették. A „gyorsított bűnvádi eljárásnak" a szabályait az igazságügyminiszternek 12002/1914. I. M. E. sz. rendelete állapítja meg, mely most már előreláthatólag hosszú időre kútfője lesz e kivételes eljárási alakzatnak. Ez a rendelet a BP.-t veszi alapúi, vagyis egészben véve annak a szabályait rendeli alkalmazandónak a gyorsított bűnvádi eljárásban is, azonban bizonyos jelentékeny eltérésekkel. Az új gyorsított s ennek keretében a rögtönbirósági eljárás tehát mindjárt jogforrási szempontból is lényegesen különbözik a régebbi gyakorlatunk statáríális eljárásától, amennyiben kifejezetten a rendes büntető perjogi szabályokra van építve, mintegy a rendes büntető per összevonása, a lehető legrövidebbre szorítása akar lenni. Kétségtelenül sok fontos, a terhelt egyéni szabadsága, az ügyfélegyenlőség vagy a védelem szempontjából becses és békés időkben elengedhetetlen biztosítékokat mellőz a rendelet, de egészben véve megtartja a büntető per rendes kereteit, alaptételeit. Az eltéréseket azonban eléggé igazolja e kivételes eljárás célja: a háború tartama alatt elkövetett, a hadviselés érdékeit érintő s ezzel az állam biztonságát legközvetlenebbről veszélyeztető súlyos bűncselekmények lehető leggyorsabb és példás megbüntetése s ezzel másoknak azok utánzásától visszatartása. Közvetlen mintája a gyorsított bűnvádi és az új rögtönbírósági szabályoknak azonban nem maga a BP., hanem az uj katonai BP.-unk (1912:XXXII. t.-c.) volt. A KBP. XXVI. fejezete (433—450. §§.) ugyanis mint a katonai büntető eljárás egyik rendkívüli alakját szabályozza a rögtönítélö eljárást, XXVII. fejezete pedig (451—486. §§.) a hadrakelt seregnél és a tengeren követendő büntető eljárást szintén mint egy különleges eljárási alakzatot tárgyalja. Miután most ez az utóbbi állapot tényleg bekövetkezett, a hadseregnél és a honvédségnél ez a két rendkívüli eljárás lépett életbe s miután a háború kitörése az egész polgári társadalmat is átvitt értelemben, mondhatni hadi állapotba helyezte, e rendkívüli állapüt folyománya lett, hogy a