Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Háboru és büntetőjog

35 sebesültek látogatására, az apa nélkül maradt gyermekek felkarolására stb., bár tevékenységünk az értünk harcolók küzdelmes munkája mellett eltörpül, önmagában s mások hasonló cselekvéssorozatával összekapcsolódva igen nagy jelentőségű. Újból alá kell azonban pontoznom a szervezettség szükségét; enélkül dilettantizmusba megy át minden erőfeszítésünk s eredmények helyett károkat szülhet. A második feladat mindazok irányában támaszt kötelességeket, kik a közvélemény ós közhangulat alakulásának tényezőiként szerepelnek. S bár e téren valamennyien közreműködünk, mert a hirek befogadása és továbbadása körül míndmegannyian aktive résztveszünk: megfelelő eljárást mégis azoktól követelhetünk első sorban, kik a kollektív lelki jelenségeknek irányítói. Ezek között kiemelkednek a sajtó képviselői s azok az akár állásuknál, akár társadalmi tekintélyüknél fogva bizonyos presztízzsel, körülövezett egyének, kik szavahihetőségük révén egész tömegeket hangolhatnak úgy az optimizmus, mint a pesszimizmus felé. Mindenesetre diskutábilis, hogy melyik álláspont a helyesebb; a pesszimista nem csalódhatík, mert folyton rémképeket lát s el van készülve a legrosszabbra, — az optimista ellenben jó reményekkel telve néz a sötét fellegekkel borított égboltra, várva a napsugarat, a derűt, s így hittel, bátorsággal lendül át a nehézségéken. Amannak ellenálló ereje az állandó lelki depresszió következményeként hamarabb megtörik, emez még a csalódások közepette is új erőt gyűjt s bízó kedélye a legnehezebb helyzetekben is továbbküzdésre képesíti. Tudatában vagyok annak, hogy a természettől fogva egyik vagy másik irányban kiképződött egyéni lelket logikai okfejtéssel átalakítani egyáltalán nem vagy csak alig lehet, de viszont állítom, hogy a kollektív lélek, a közvélemény formálása hatalmunkban van. És ha egyénileg bármily igazoltnak vitassa is valaki a pesszimizmust: a tömeg s a nagyközönség körében — bármily nézőpontból tekintsük is a dolgokat — nézetem szerint az optimista felfogás elterjesztése az egyedül helyes álláspont. Helyes különösen a kriminalitás elleni küzdelem, sikerének emelése tekintetében. Minél fokozottabb bizalomra hangoljuk a tömeget, annál inkább sikerül azt ellenálló erejében növelve összeforrasztani. A peszszimizmus izolál, — az optimizmus szocializál; az külön utakra vezet, az önzést fejleszti s így közelsodcr a kriminalitás ör-