Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Háboru és büntetőjog

36 vényéhez, — ez távoltart az egocentrikus ösvényektől, altruista érzelmekkel tölti el egész valónkat s így kikerülni segíti a bűnözésre indító motívumokat. Igyekezzünk tehát közönségünkben mindvégig megteremteni s fenntartani a józan optimizmust, mert ezzel a kriminalitás elleni küzdelem terén is győzelmekhez juttatjuk e nehéz, de reményteljes időkben! A sajtó dicséretes módon veszi ki részét e fáradalomteli munkából; e téren ezidőszerint alig is van másra szükség, mint arra, hogy a vészhírek hoholása s a hadviseléssel kapcsolatos álhirek terjesztése elé gátat emeljünk.1 A harmadik feladat megoldása tán a legnehezebb, mert azok a kulturális eszközök, melyeket a harctérről visszakerülő háborúviselt egyének eldurvult erkölcseinek finomítására a polgári társadalomban felhasználhatunk, aránylag gyengék és csak igen kis mértékben kecsegtetnek sikerrel, A sajtó, színház, népies előadások alig szelídíthetnek meg egy ezreléket. Többet várhatunk e téren a tekintélytől. A háború idején a harcoló legénység — mert hisz' leginkább ezekről van szó — olyannyira egy testté forr össze közvetlen parancsnokával, olyannyira annak fejével gondolkodik és annak szívével érez, hogy ebben a rendkívül fogékony lelkiállapotban magába szívja s hazahozza azt az utolsó szót is, amivel a békekötés után a leszereléskor elbocsátják. Csak felvetem a gondolatot: nem lehetne-e katonai hatóságaink útján odahatni, hogy a parancsnokok akkor, amikor a legénységgel való utolsó együttlétük alkalmán attól búcsút vesznek, tekintélyük felhasználásával arra intsék ezeket, hogy most, midőn a haza védelmében teljesített dicsőséges szolgálatuk véget ért s immár visszatérnek a polgári társadalomba: igyekezzenek annak békés szokásaiba beilleszkedni s tartózkodjanak minden jogsértő cselekménytől, nehogy dicsőségük patináján folt essék! Nem kétlem, hogy e javaslataim az idealizmus színeit játszálk, de a semminél mégis valamivel többet jelentenek s míg egyfelől örülni fogok, ha bárki a háborút követő idők kriminalitásának emelkedő áramlata elé tökéletesebb gátak emelését javasolja, addig másfelöl még m.gyobb lesz örömöm, ha az első békeév kriminalstatisztikájából azt fogom kiolvashatni, hogy a 1 Időközben — í. évi október 1-én — a belügyminiszter rendeletileg kihágássá minősítette a vészhirek kohoiását stb.