Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Háboru és büntetőjog

26 Sternberg (Das Verbrechen in Kultur und Seelenleben der Menschheit; Berlin, 1912. 90—95. L), Liszt (Das Verbrechen als social-pathclcgische Erscheinung. Strafrechtliche Aufzátze, Berlin, 1905. II. köt. 242—243. 1.), Oetiingen (Die Moralstatistik; Erlangen 1882. III. kiad. 459—460., 726—736. 1.), Wulffen (Psychologie des Verbrechers. Langenscheidt II. köt. 425—426. 1.), Lombroso (Die Ursachen und Bekámpfung des Verbrechens; Berlin 1902. 197—198., 216—217. 1.), Colajanni (La sociologia criminale, Catania 1889. II. köt. 567—644. L), Ferri (Das Verbrechen als scciale Erscheinung. Kurella fordítása. Leipzig 147—148. 1.), Corne (Essai sur la criminalité, sur ses causes, sur les moyens d'y remédier; a Journal des Économistes 1868. januári füzet 78. 1.), Corre (Crime et suicide, Páris 1891. 337—338. L), Tarde (La philcsophie pénale; Lyon—Paris 1892. 420—423. 1.), Bonger (Criminalité et ccndítions économiques, Amsterdam, 1905. 95., 291., 571—573. lap) és nálunk Vámbéry (Crimlnolcgia című közlemény ia Magyar Jogi Lexikon, II. kötet. 713. lap). Többen a háborút mint közvetett tényezőt veszik szemügyre, amennyiben annak csupán abból a nézőpontból tulajdonítanak a kriminalitás kedvezőtlen alakulását illetően jelentőséget, hogy az előmozdítja a militarizmus kifejlődését, már pedig szerintük a legtöbb társadalmi bajnak és ezek során a bűnözésnek is egyik legbőségesebb kútforrása ép' a militarizmus. ,,11 male maggiore, che pcssa produrre la guerra, é quello di sviluppare un suo crgano speciale, il militarismo (Colajanni, 572, 1.) . . . guerra e militrismo sono efficaci fattori di delinquenza" (u. o. 576. 1.). Colajanni mellett többé-kevésbbé hasonló nézetben van Corre is, ki szintén azt vitatja, hogy a fizikai és erkölcsi elfajulásnak legerősebb hatású tényezője a katonai szervezet és szellem. ,,Le militarísme est une cause puíssante de dégénérescence physique et morale" (Corre 337. 1.1. A kérdésnek ezzel a részletével hazai viszonyainkat tekíntőleg annál kevésbbé tartom szükségesnek részletesebben foglalkozni, mert nálunk oly értelmű militarizmusról, mint akár Olaszországban, akár Franciaországban, nem. eshetik szó. A mi hadseregünkben a tisztikar tagjai oly nevelésben részesülnek s annyi erkölcsi erővel s fegyelmezettséggel is fel f egy vérzetten lépnek ki pályájukra, hogy úgy békében, mint háborúban — ép a jelen viszonyok tanusá-