Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Háboru és büntetőjog

16 célja, hogy a háborút az ellenfelek szervezett hadi erejére szorítsa s a népek közötti irtó háborút kizárja és az emberiesség követelményeinek lehetőleg érvényt szerezzen. így a hadi jog meghatározza a hadviselés módját és eszközeit, továbbá a harcosok, valamint a békés lakosság irányában követendő eljárást {Lueder: Krieg und Kriegsrecht. Holtzendorff Handbuch, IV. kőt. 253. 1., Ullmann: Völkerrecht; Tübingen, 1908. 469. 1., Csarada: A tételes nemzetközi jog rendszere II. kiad., 583. 1., Graíz; Nemzetközi jog II. kiad, 100. 1.; v. ö .különösen az 1864-iki genfi konvenció, az 1868-iki pétervári egyezmény, az 1874-íki brüsszeli deklaráció, az 1899-iki és 1907-iki hágai békekonferencia határczmányait); — a semlegességi jog viszont azokat a szabályokat foglalja össze, melyek a békés államoknak jogállását a háború tartama alatt a hadviselő államok irányában határozzák meg {Liszt: Das Völkerrecht, V. kiad., 1907. 468. 1., Ullmann: 517. s köv. 1., Csarada: 620. 1., Gratz: 141. 1.). A hadi jog tiltja pl. a méregnek, mérgezett fegyvereknek használatát, az ellenséges katonáknak vagy az ellenséges nemzethez tartozó egyéneknek orozva meggyilkolását vagy megsebesítését, az ellenséges vagyonnak eltulajdonítását, hacsak ezt a hadi szükség nem igazolja stb. (v. ö. hágai hadi szabályzat 23. és köv. szakaszok), ugyan a hadi jog védelemben részesiti a békés lakosság életét és vagyonát a harcosokkal és a megszálló hatalommal szemben, mert a modern felfogás szerint a hadi jog tárgyai közé csak a hadmüveletekben résztvevő személyek s a háború céljaival közvetlenül összefüggő dolgok tartoznak, (igy Vilmos porosz király, midőn a német hadsereg francia területre lépett, 1870. augusztus 11-én kiadott prcklamációjában annak kijelentésével, hogy a német hadsereg a francia katonák ellen visel háborút s nem a francia polgárok ellen, tuljdonképpen a fenti elvet juttatta kifejezésre). Mindezek és más hasonló természetű szabályok, melyek tehát a lehetőség szerint az ellenséges felek önkényéi hivatvák megszorítani s bizonyos erkölcsi és emberiességi elvekre figyelmeztetnek, a dolog természeténél fogva csak magasabb kulíurfokon álló népek körében élő belső erőnél fogva érvényesülnek és korlátozzák a ius belli est infinitum elvet. Ahol e tisztességen és becsületességen alapuló belső erő hiányzik, ott csak írott malaszt az 1907. okt. 18-án kelt IV. hágai egyezmény 1. szakasza, melynek értelmében a szerződő hatalmak kötelezik magukat, hogy hadseregeiket a há-