Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Háboru és büntetőjog

17 gai hadi szabályoknak megfelelő utasításokkal fogják ellátni (sajnálatraméltó tapasztalatokat szerezhettünk e tekintetben a most folyó világháború során; emlékezzünk csak a franciák és belgák kegyetlenkedéseire, az ellenségeink némelyike által használt dum-dum lövegekre) és csupán az a retorzív jellegű szabály jöhet utólag alkalmazásba, melyet a most hivatkozott hágai egyezmény 3. szakasza állit fel, kimondván, hogy a hadi szabályok ellen vétő hadi fél kártérítéssel tartozik és felelős mindazokért a cselekményekért, melyeket a hadseregéhez tartozó személyek elkövetnek. E felelősség mindazonáltal többnyire csak a hadi állapot tartama alatt áll fenn, mert a háborút befejező békekötésekben rendszerint amnesztia adatik mindazokra a panaszokra és reklamációkra, melyek a megszálló hatalomnak a polgárok és viszont ezeknek a megszálló hatalom ellen ekövetett ellenséges tetteiből erednek; kivétetnek azonban az amnesztia alól a közönséges bűncselekmények, melyeket egyesek a háború tartama alatt követtek el s amelyek a hadi állapottal semmi összefüggésben nem állanak [Csarada: 635. 1.). II. A hadviselő fél hadserege, — illetve ennek valamelyik tagja részéről az ellenséges állam hadserege, ennek tagjai vagy polgárai ellen és megfordítva: az ellenséges haderő részéről saját hadseregünk, illetőleg saját polgáraink ellen a hadviselésből folyóan s ezzel kapcsolatban elkövetett oly cselekmények, melyek egyébként a katonai vagy polgári büntetőtörvénykönyv va-. lamelyik törvényes fogalmának ismérveit hordják magukon: amennyiben nem ütköznek egyszersmind a hadi szabályokba, mint a hadi állapotból folyó szükségjog által igazolt cselekmények a büntetőjogi megtorlás alól kiesnek, és pedig saját harcosaink irányában feltétlenül, mert hiszen ezek hadviselésünk érdekeit előmozdítva kötelességszerűen, hivatásuk körében tevékenyek, az ellenséges állam harcosai irányában pedig, midőn ezek foglyul esnek annálfogva, mert ezek is kötelességüket teljesítették s így nem bűntettesek, hanem mint ártalmatlanná tett ellenség jönnek számba; Bluntschli találó megjegyzése szerint: „die Kriegsgefangenen sind Sichercheitsgefangenen, nicht Strafgefangenen" (Völkerrecht, 681. §.). A hadsereghez nem tartozó magánszemélyeknek az ellenséges haderő vagy éppen az ellenséges állam polgárai ellen elkövetett oly cselekményei, melyek a büntetőtörvénykönyvbe