Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A becsületsértő cselekményekről. [2.r.]

9 nyilatkozat célja legyen, elég a tett sértő természetének tudata. Hasonlóképpen MerkeV2 azzal a hozzátétellel, hogy az animus injuriandira szüksége lehet, ha a magában véve közömbös nyilatkozat bizonyos körülmények vagy irányzat következtében sértővé válik. Binding" meghatározása: ,,tudatos akarása a becsületsértésnek, tudva annak becsületsértő minőségét." A búsítás vagyis érzelemsértés, valamint az érzelem veszélyeztetése szerinte egészen mellékes. A legújabb német kéziköny, a Wachenfeldé'* szerint ,,a dclus szükséges, de elegendő is." A franciáknál ós a felfogásukat követő jogterületeken az animus injuriandit szükséges kelléknek tekintik még ma is. A gyakorlat az ártó szándékot (íntention de nuire) érti alatta, melyet bizonyítani kell. Ha azonban a kitétel, akár természetes értelme, akár külön szóhasználat szerint már objective becsületsértő, az ártó szándék vélelmeztetik.25 Ez a szándék akkor forog fenn, ha a vádlott tudatával bírt annak, hogy tette a sértettre nézve káros kövekezményekkel jár6 és ekkor nem mentesíti a tettes céljának valóságos vagy vélt törvényszerűsége sem.27 Crivellari, az olasz büntetőtörvény magyarázója, a kódex előtti francia és olasz gyakorlatra támaszkodva, oly súlyt helyez az animus injuriandira, hogy annak távollétében kizártnak tartja annak lehetőségét, hogy a megtámadott sértve érezhetné magát.28 A francia semmítőszék kimondotta, hogy a közönséges dolus szükséges, de nem elegendő; kell hogy az erkölcsi vagy anyagi kár bekövetkezésének tudata is meg legyen és hogy a jóhiszem kizárja nemcsak a bűnösséget, hanem még a civilís igényeket is; hogy nem büntetendő ia közhivatalnok ellen tett azon állítás, hogy hamis közökiratot készített, ha ez a tanúk vallomása szerint 22 Lehrbuch (1889.) 292. 1. 23 Lehrbuch d. gem. deutsch. Strafrechts. Besonderen Theil (2. kiad. 1902.) l.k. 156. 1. 2* Lehrbuch d. deutsch. Strafrechts (1914.) 357. 1. 25 Hélie, Théorie du code pénal, 8. k. 333. 1. 28 Barbier, Code appliqué de la presse, Complément No. 417. 27 Dalloz, Répertoire, Suppl 13. k. No. 816. 28 II codice penale per il regno d'Italia (1896.) 7. k. 10%. lap. — Némileg másként Pessina, Elementi di diritto penale (1882.) 117. lap.