Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 1. szám - A becsületsértő cselekményekről. [2.r.]
8 Dochow" egyszerűen közönséges dclusként definiálja az animus injuriandit, mint a cselekmény akarását és jogellenességének tudatát. Köstlin15 szintén közönséges szándéknak tekinti az animus injuriandit, értvén a dclus allatt, (a mint „System des deutschen Strafrechtes" című munkájára való utalásból kitűnik) a íényálladék összes elemeinek megvalósítására irányúló célzatot (Absicht). A sértett búsításának bizonyítását cslak ott kívánja, ahol a tett becsületsértő minősége cbjective nem kétségtelen. Egészen a mai felfogásnak hódol Bemer,16 ki az animus injuriandit szintén tényálladéki elemnek tekinti ugyan, de azt ilyképpen határozza meg: ,,Eín Wcllen mit dem Bewusstsein des beleidigenden Chlarakters der Handlung"; és Schütze,11 ki a sértés lehetőségének tudatát hangsúlyozza; nem különben Heffter.19 Ez a nézet lett uralkodóvá a. német újabb elméletekben és emelkedett érvényre — főképp Berner hatása alatt — a magyar gyakorlatban is. A dolognak majdnem, vitán kívüli volta mellett csak szemelvényesen ismertetjük a ma legjáratosabb német írók meghatározásait, kiknél az animus injuriandi tulajdonképpen már nem is szerepel és kiknek fejtegetései inkább a régi tan cáfolatára szorítkoznak. Halschnerw a becsületsértés subjectiv tényelemeit szintén animus injuriandinak nevezi ugyan, de az nála csak terminus technícus a becsületsértési dolus-változat megjelölésére, mert nem lát benne mást, mint „szándékos cselekvést abban a tudatban, hogy valamely személy erkölcsi önérzete sértetik." Majdnem szószerint így Schwarzé,2" kiemelvén, hegy az objective fenforgó, de subjective meg nem állapítható sértés (pl. ha a tettes a kifejezés jelentését nem értette) nem az animus injuriandi hiányából büntetlen, hanem azért, mert nincs tudat, tehát nincs dolus. H. Meyer21 szerint nem szükséges, hogy a becsületsértés a 14 Holtzendorff, Handbuch III. k. (1874,) 340. 1. 15 Abhandlungen aus dem Strafrecht (1858.) 54. 1. 16 Lehrbuch des deutschen Strafrechts (7. kiad., 1874.) 446. 1. 17 Lehrbuch (2. kiad. 1874.) 356. 1. 18 Lm. 243. 1. 19 Des gemeine deutsche Strafrecht, (2. k. 1884.) 175. 1. 20 Commentar, (5. kiad. 1884.) 537. 1. 21 Lehrbuch (3. kiad. 1882.) 472. 1.