Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 2. szám - A becsületsértő cselekményekről. [3.r.]
84 4. A sértett fél beleegyezése az új törvény szerint is alapja lesz a bizonyítás megengedéséneik, De a becsületet hathatósan védő törvénynek tovább kellene mennie. Fel kellene jogosítani a sértettet, hogy bizonyíthassa a sértések valótlanságát. Pollák Illés úr, idézett cikkében (177. 1.), meg is tette ezt a javaslatot, melyet nem lehet elég melegen pártolni. Törvényünk azonban nemcsak mellőzte ezt az eszmét, mely igazán „ember- és társadalomismeretből" fakad és mely sokkal inkább megérdemelte volna a figyelembevételt, mint a ,,tényre utalás" kétes értékű klauzulája; nemcsak nem pótolja a kódex hiányát: de mintha lehetetlenné akarná tenni a bírónak, hegy még csak praeter legem is eleget tegyen a sértett fél e mindenképp méltányos kívánságának, a 13. és 14. §§-ba azt a rendelkezést vette fel, hogy a valóság bizonyításának „egyedül a vádlott indítványára van helye." Hiában szól a korlátozás csupán a valóság bizonyításáról; a ccrrelatic folytán, mely a valóság és valótlanság között fennáll, a tétel a valótlanság bizonyítására is fog alkalmaztatni és alkalmaztatott eddig is.17 Ne feledjük, hogy a valótlanság bizonyítása az eljárás általános szabályai szerint voltaképpen kötelessége volna a vádlónak; csupán a már kifejtett jogpolitikai célokból lett a bizonyítás terhe a vádlottra hárítva. Ha már most a vádló nem kiván e kedvezménnyel élni, önként vállalja azt, ami a bűnperben úgyis reá tartozik: micsoda ratio szól amellett, hogy ebben megakadályozzuk? Mi célja lehet annak, hogy visszautasítsuk az igazság kiderítésének ezt az eszközét a becsületsértési perben, melynek feladata talán szintén az igazság? És milyen fonák eredményekre vezethet ez a rendszer! Tegyük fel, hogy a vádlott bizonyítani kívánja az állítás vagy kifejezés valóságát: elzárjuk-e a vádlót az ellenbizonyítástól? Ha pedig nem zárjuk el, aminthogy józanul el nem zárhatjuk és amint az eddigi gyakorlat sem zárta el: mi ez más, mint a valótlanság bizonyításának megengedése? Vagyis úgy áll a dolog, hogy a bizonyító vádlottal szemben még védekezhetem valahogy; de ha a legkenckabb becsületsértővel állok szemben, olyannal, aki még csak nem is vitatja, hogy igazat mondott: akkor semmiképp sem lehet komoly elégtételhez jutnom. Hogy milyen akadálya ez az 17 BJT. 57. k 65. 1., 58. k. 24. 1.