Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A becsületsértő cselekményekről. [3.r.]

84 4. A sértett fél beleegyezése az új törvény szerint is alapja lesz a bizonyítás megengedéséneik, De a becsületet hathatósan védő törvénynek tovább kellene mennie. Fel kellene jogosítani a sértettet, hogy bizonyíthassa a sértések valótlanságát. Pollák Illés úr, idézett cikkében (177. 1.), meg is tette ezt a javaslatot, melyet nem lehet elég melegen pártolni. Törvényünk azonban nemcsak mellőzte ezt az eszmét, mely igazán „ember- és tár­sadalomismeretből" fakad és mely sokkal inkább megérdemelte volna a figyelembevételt, mint a ,,tényre utalás" kétes értékű klauzulája; nemcsak nem pótolja a kódex hiányát: de mintha lehetetlenné akarná tenni a bírónak, hegy még csak praeter legem is eleget tegyen a sértett fél e mindenképp méltá­nyos kívánságának, a 13. és 14. §§-ba azt a rendelkezést vette fel, hogy a valóság bizonyításának „egyedül a vádlott indítvá­nyára van helye." Hiában szól a korlátozás csupán a valóság bi­zonyításáról; a ccrrelatic folytán, mely a valóság és valótlan­ság között fennáll, a tétel a valótlanság bizonyítására is fog alkal­maztatni és alkalmaztatott eddig is.17 Ne feledjük, hogy a valótlanság bizonyítása az eljárás ál­talános szabályai szerint voltaképpen kötelessége volna a vád­lónak; csupán a már kifejtett jogpolitikai célokból lett a bizo­nyítás terhe a vádlottra hárítva. Ha már most a vádló nem kiván e kedvezménnyel élni, önként vállalja azt, ami a bűnperben úgyis reá tartozik: micsoda ratio szól amellett, hogy ebben megakadá­lyozzuk? Mi célja lehet annak, hogy visszautasítsuk az igazság kiderítésének ezt az eszközét a becsületsértési perben, melynek feladata talán szintén az igazság? És milyen fonák eredményekre vezethet ez a rendszer! Te­gyük fel, hogy a vádlott bizonyítani kívánja az állítás vagy ki­fejezés valóságát: elzárjuk-e a vádlót az ellenbizonyítástól? Ha pedig nem zárjuk el, aminthogy józanul el nem zárhatjuk és amint az eddigi gyakorlat sem zárta el: mi ez más, mint a valótlanság bi­zonyításának megengedése? Vagyis úgy áll a dolog, hogy a bizo­nyító vádlottal szemben még védekezhetem valahogy; de ha a legkenckabb becsületsértővel állok szemben, olyannal, aki még csak nem is vitatja, hogy igazat mondott: akkor semmiképp sem lehet komoly elégtételhez jutnom. Hogy milyen akadálya ez az 17 BJT. 57. k 65. 1., 58. k. 24. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents