Bűnügyi szemle, 1914-1915 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A becsületsértő cselekményekről. [3.r.]

85 igazság érvényesülésének, mutatja egy eset, melyben a koronaügyészség kísérletet tett arra, hogy az állított tény valóságának kérdése a 264. §. körülményei között döntés tárgyává tétessék. A Curia, a büntetőiörvény álláspontjáról és a BP. 324. §-a értelmében kétségkívül helyesen, kijelentette, hogy nem levén megengedve a bizonyítás, ténymegállapításnak sincs helye.18 Különösen érezhető jogrendünknek ez a kiáltó fogyatékossága a 264. §. 4. pontja esetében, mely pedig a legkényesebb jogot, a családi és a női becsületet, kívánja oltalmazni. Ha valakinek érdekében áll, hogy a perből ne „bizonyítás hiányából" kerüljön ki becsületesként, úgy ez a nő. De ma még neki sincs megengedve provokálni a nemi becsülete ellen szórt sértés ellenkező j éneik bizonyítását és akár védekezőleg, akár támadólag küzdeni becsületéért. Ez valóságos kegyetlenség. Három évvel ezelőtt a Jogtudományi Közlönyben (1911. évi 17. szám) ismertettem és kommentáltam egy angol sajtópert, melyet az Attcrney General indított a Liberator nevü lap ellen az angol király megsértése miatt.19 A bevádolt cikkben az volt mondva, hegy a király bigamiában él, mert még herceg korában nőül vette Culme-Seymcur tengernagy leányát, kit „alávaló módon" elhagyott, hogy „gyalázatos álházasságra" lépjen Teck herceg leányával. A vádlott nem bizonyított; de a vádló már eleve kijelentette, hogy bár a bizonyítás ellenfelét terheli, kész az állított tény ellenkezőjét bizonyítani. így is lett. Legyen szabad az akkoriban ezen eljáráshoz fűzött megjegyzésemet ismételnem : „A becsületét kereső félnek igen értékes joga ez. Nem tartozik tűrni, hogy mondhassák: a vádlott nem tudott bizonyítani, de a tény azért való lehet! Nem köteles viselni a gyanúnak még árnyékát sem. Tudjuk, hogy a büntetőtörvényünk 263. §-ában a vádlottnak engedett bizonyítási jog gyakran a sértettet teszi vádlottá; a terheltnek az a kijelentése, hogy bizonyítani tud, máris táplálékot ad a gyanúnak s ilyenkor a sértett hallgatása könnyen olyannak tűnik fel, mintha vádlottképp tagadná meg a vallomástételt. Nagyon bölcs tehát az angol jogrend, mely mégis BJT. 55. k 210. 1„ BDT. 7. k. 319. 1. 19 Kiadtam Sajtójogi dolgozataimban is, 141. sk. 11.