Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 2. szám - Megjegyzések a büntetőtörvénykönyvi revízió III. 14., 15. elvi jelentőségű kérdésre

65 ságról" már kimerítőbb, bár részben hibás definitiot, és a vétkes vigyázatlanság fokozatairól még kimerítőbb kazuisztikát nyújtván. Csemegi codexe ettől már gyökeresen különböző álláspontot foglal el. A szándék és gondatlanságról szóló VI. fejezet egyetlen §-a, a 75. §., definitiot egyáltalában nem ad, casuistikát még kevésbé. Az indokolás ki is fejti, hogy — mikénl az azonkorbeli ujabb tkvek. — azonképen mellőzi ő is a definitiot, mert a tudománynak e téren még nincs meg a kételyt nem tűrő megállapodottsága és így nem szabad a gyakorlatot valamely esetleg nem sok idő múlva már tévesnek bizonyuló elmélet béklyóiba verni. A legújabb büntetőtörvények és javaslatok azonban visszatértek az előbb ismertetett álláspontra. Mindannyian a telhető legnagyobb körültekintéssel iparkodtak a bűnügyi praxis számára igenis használható definitiot nyújtani ugy a szándékról, mint a gondatlanságról. Ennek a visszafordulásnak, melyet azonban én — csak látszólagos — önellenmondással előrehaladásnak nevezek, okát már az előbbi kérdésre adott válaszomban jeleztem. A lélektan mint segédtudomány, grandiosus ujabb vívmányainak értékesítése utján, a büntetőjog tudománya ugy a szándék, mint a gondatlanság benső mivolta tekintetében igen értékes megállapításokhoz jutott és nagyon is megjutalmazza a codifícator fáradságát a büntetőigazságszolgáltatásnak hasonlíthatatlanul biztosabb alapokra fektetése utján az a munka, amely a szándék és gondatlanság törvényi definiálása körül az ujabb büntetőtörvényekben és javaslatokban ismét és fokozott erővel megindult. Ha a törvény nem mondja meg, hogy mi a dolus eventuális és mi a culpa, akkor bizony elég sürün megesik az, a következményeiben a tettes sorsára hasonlíthatatlanul súlyos tévedés, hogy a bíró tvényí irányítás hiányában nincs tisztában még elvileg sem azzal, hogy a tőle igazságosztást váró bűnös esetében szándékosságról, vagy gondatlanságról van-e szó. Kuriosumképen felemlítem például a Szentpétervárott megjelenő igen magas színvonalú hetilapnak, a ,,Pravo"-nak (a ,,Jog"-nak) 1910. évi február 7-én megjelent 6. számában Novykov Vjacseszlav által közölt cikket az építési szerencsétlenségekről. Cikkíró itt a legnagyobb határozottsággal követeli, hogy a Fayer László el-