Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 2. szám - A halálbüntetés és a magyar büntetőtörvénykönyv revíziója

66 nevezése szerinti ipari culpát képező esetekben a büntető bíró a dolus eventualis alakzatának felhasználásával ne gondatlanságot, hanem szándékosságot, állapitson meg és igenis a szándékos emberölésre szabott büntetéssel sújtson a munkásai életét vakmerő közömbösséggel veszélybe vivő épitő vállalkozóra. De méltán megállíthatja itt gondolatmenetemet bárki azzal: ne tessék olyan messzire kalandozni, a magyar kir. Curia praxisa is (nem akarom szaporitani a szót döntvénytárakból vett példákkal) épen eléggé éles kontúrokkal rajzolja meg a büntető birónak sokszor tragikusvégü küzdelmét annak a fogalomnak megalkotása körül, mellyel hiszen neki mint elemi tétellel napról-napra, száz és száz esetben kell és kellend foglalkoznia anélkül, hogy a nem épen ritka határkérdések megoldásánál a törvény csak a legkevésbbé is segítségére sietne. A sokszor nem kisebb mérvben küzdelmes munkától, mely az itt figyelmet követelő ténykérdések egész rajával való foglalkozásra kényszeríti az itélöbirót, persze a világnak semmiféle törvénykönyve őt fel nem mentheti. De annak, hogy még elvben, a jogszabály tartalma tekintetében is kétségbeesetten vergődjék a biró és ne kapjon a törvényből magából irányítást akörül, hogy például mi a külömbség a dolus eventualis és mi a „tudatos" culpa között, ennek — mondom — ma a tudománynak fentebb ismételten kifejtett haladottságára való tekintettel immár semmi alapos mentsége nem lehet többé. Pillanatig sem szabad tehát haboznunk és fennen kell hangoztatnunk: a magyar és külföldi előzményekhez bizonyos értelemben visszatérve az uj magyar büntetőtörvénykönyvnek a szándék és gondatlanság fogalmait ki kell fejtenie. A halálbüntetés és a magyar büntetőtörvénykönyv revíziója. Irta: Dr. IRK ALBERT. I. A halálbüntetés kérdése a magyar büntetőtörvénykönyv reviziójával immár harmadszor jut nálunk megújuló érdeklődés központjába. Eme történelmi, vallási, ethikai, jogi s politikai ol-