Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 2. szám - Megjegyzések a büntetőtörvénykönyvi revízió III. 14., 15. elvi jelentőségű kérdésre

64 ugyanazon egy büntetési tétel segítségével kellene elbánnia a büntetőbirónak, ha ugyanis történetesen egyik is, másik is tudott arról, hogy tettéből emberhalál következik vagy kövétkezhetik be. Jól tudjuk azt, hogy a szándékos tettnél, meg a gondatlan tettnél is van bizonyos szerepe az akaratnak is, a tudatnak is, Már mostan azért, mert a tett eredménye mind a kettőnek képzetei közt helyet foglalt, ugyanúgy büntetni a szándékos emberölöt, mint a gondatlant, (itt persze az úgynevezett tudatos gondatlanságról van szó) határozott hanyatlás volna a büntetőigazságszolgáltatásnak menetirányát mindinkább és inkább a tettes lelkületébe vetitő előrehaladása közben. Megdönthetetlen sarktétel gyanánt kell tehát fenntartanunk továbbra is azt az axiómát, hogy a bűnösségnek csak két alakja van, és pedig: szándék és gondatlanság, és elemi hiba volna a két alaknak véréből és húsából kimetszett, mesterségesen teremtett átmeneti alakot dobni be, a „tudatosság"-ot pusztán azon az alapon, hogy történetesen az eredmény szerepelt-e a szándékos vagy gondatlan tettes képzetei között. Egyetlen akár régi, akár uj büntetőtörvénykönyv, vagy javaslat sem merészkedett a dolus és culpa évezredes alkotását, a ,,tudatosság"-gal ledönteni. Semmi oka sincs a magyar törvényhozónak sem, a dicstelen ujitó szerepére vállalkozni ebben az irányban. „15. A szándék és gondatlanság fogalmait ki kell-e fejteni? A kifejtés alapjául a tudati, akarati, vagy az u. n. moiivum-elmélet szolgáljon-e? 1. Sajátságos, de könnyen érthető körbenforgást mutat ennek a kérdésnek codificatiotörténeti szerepe. Az 1792. magyar javaslatnak kiegészítő részét képező Principia (alapelvek vázlata) például az akkori idők divatja szerint, I. és III. tételében nemcsak defínitiot, — bár tul tömöret és fogyatékosat — nyújt a dolusról is, a culpáról is, hanem még casuistikát is intensitásuknak 3—3 rendben felállított fokozatairól. Az 1843. javaslat mondernül gondolkodó szerzői már ugyan mellőzik az általános rész elébe még külön tankönyvszerű bevezetésnek odabiggyesztését, de az „általános rendeletek" között szintén egész fejezetet (a III-ikat) írnak „A szándékosságról és vétkes vigyázatlan-