Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Jegyzetek az egység kérdéséhez üzletszerűségnél

48 nem töltött leánnyal tiltott nemi viszonyban (carnally knowing) állt. Az íté­let kihirdetésekor megjegyezte a biró, hogy bár a fiatalkorú vádlottal szemben , megfelelőbb büntetés lenne a vesszőzés (whipping), — miután azonban a vádlott már betöltötte a 16-ik évét : nem áll jogában vesszőzést rendelni el. Az 1885. évi Criminal Law Amendment Act (48 et 49 Vict. c. 69.) negyedik szakasza ugyanis akként intézkedik, hogy oly vádlott esetében, aki még nem töltötte be a 16-ik évét : a bíróságoknak jogában áll a szabadságvesztés-bün­tetés mellőzésével, whippingg-et alkalmazni. A vádlott jogi képviselője a felebbezésben azt vitatta, hogy a hivat­kozott törvényszakasz alkalmazásával a bűncselekmény elkövetésének s nem az ítélet kimondásának az ideje irányadó, tehát a vádlott veszőzéssel lett volna sújtandó. A fiatalkorú Cawthron ugyanis a delictum elkövetésének ide­jén még nem volt 16 éves, a tárgyalás napján azonban már betöltötte ezt. A Court of Criminal Appeal aztán a f. évi július 12-iki tárgyalásán el­utasította a íelebbezést, kimondván, hogy az 18S5. évi Criminal Law Amend­acut Act 4. §-ának helyes értelmezése szerint a büntetés kiszabásánál vád­lottnak az itélet kihirdetésekor tényleg betöltött életkora a döntő. A Rex versus William Harrison Birchall-ügyben az alsóbiróság ember­ölésben (manlaughter) mondotta ki bűnösnek s életfogytig tartó fegyházra itélte a vádlottat, ki a testvérbátyját megölte azon valószínűtlen gyanújá­nak a hatása alatt, hogy ez az ő (vádlott) feleségével házasságtörést köve­tett el. Az itélet meghozatalánál az a jogszabály nyert alkalmazást, mely sze­rint ha valamelyik házastárs a másikat házasságtörésben rajta éri s a szen­vedély hevében akár a megtévedt házastársat, akár a csábitóját megöli, ez a felingerült állapot elegendő arra, hogy a bűncselekmény gyilkosság (mundér) helyett emberölésnek (manslaughter) minősítessék, amint ez történt már meg­előzően a Regina v. Tolson és a Regina v. Rothwell ügyekben is. A Court of Criminal Appeal ez ügyben f. évi július 21-én hozott íté­letében aztán kimondotta, hogy hasonló esetekben a felingerült kedélyállapot­naK a bűncselekmény minősítése akkor lehet döntő befolyása, ha a tettes a házasságtörési cselekményt, annak elkövetése pillanatában tényleg ö maga fedezi fel, tehát a szorosan vett tettenérés esete forog fenn, vagy pedig a tet­tes annak elkövetését nyomban beismeri. A házasságtörés puszta gyanúja azonban legyen az akár alapos, akár alap nélküli, nem mentheti a vádlott férjet vagy feleséget akkor, ha házastársát „higgadt vérrel" vagy gyanú­jának felébredése után bizonyos idő múlva öli meg. A Rex versus Baker-ügyben a Court of Criminal Appeal a f. évi augusztus 15-én megsemmisítette az első fokon ítélkező Central Criminal Court ítéletét, mely a vádlott „trágár erőszak" (indecent assault) miatt 12 hó­napi nehéz munkával sújtotta. A birói megállapítás szerint a sértett nő pa­naszának nem volt reálisan bizonyított alapja, hiányzott tehát a megfelelő bizonyítás (corroboration). Bár a törvényes gyakorlat határozottan meg­kívánja ezt a bizonyítást az 1885. évi és az 1912. évi Criminal Law Amend­ment Act alá eső bizonyos bűncselekmény eseteiben s a szokásjog is ugyanezt követeli akkor, midőn a vád fa korona) tanúi a vádlottnak bűntársai: nem múlhatatlanul szükséges az épen az erőszakos nemi közösülés, vagy „trágár erőszak" eseteiben, Ámde ezekben az esetekben a birói tévedés veszélye

Next

/
Thumbnails
Contents