Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Jegyzetek az egység kérdéséhez üzletszerűségnél

46 szükségképpen dajkaságba kell kerülnie, ami többnyire azt jelenti, hogy szükségképpen el kell pusztulnia azért, mert szegénységben fogantatott és anyja kénytelen azt a forrást, amelyet a természet is a saját gyermeke számára fakasztott, idegen gyermek számára áruba bocsátani. Társadalmunk még nem jár az igazi szeretet utján, pedig nálunk is vannak apostolai az igazságnak és a szeretetnek, akik azt az utat kijelölték. Az igazságszolgáltatás szerető gondossággal igyekezik a fiatalkorúakat megjavítani, a társadalom alig érdeklődik a mozgalom iránt ; az igazságszolgáltatás emberei, birák és ügyészek tartják fenn a rabsegitő egyesületeket. A társadalom alig vesz tudomást ez egyesületek létezéséről is, ehelyütt a hírlapokból értesülve egy-egy bűnösnek szabadulásáról, annak fogadására előre berendezkedik. Kenyeres Balázs dr. rektori székfoglalója végén fölszólítja az egyetem hallgatóit, a társadalom jövendőbeli alakitóit, hogy a társadalom igazságtalanságait figyeljék meg és kikí hatáskörében orvosolják. Kívánja, hogy munkájukban vezérelje őket az emberi haladás kettős csillaga : a tudomány szeretete és a szeretet tudománya. Büntető ítéletnek perorvoslattal meg nem támadható részére semmiségi ok alapján hivatalból intézkedni nem lehet. BP. 387., 429., 556., 557. §§. A jogrendszer fogalma összeres egység, mely saját egyéni tulajdonságokkal bir és oly érzékeny, hogy követelményeit megsérteni nem lehet. Elemezni is csak annyiban lehet, amennyire egyénisége megengedi, valami jogtalant rátukmálni és hozzátartozójának deklarálni tilos. A törvényes jogrendszer szent és sérthetetlen ; a bírónak ezt különösen kell tudni ; mert ebből meríti a törvényes jogszabályokat s annak a határait túl nem hághatja, sem szűkebbre nem szoríthatja. A bűnvádi perrendtartásban a semmiség rendszere kimerítően meg van határozva. Ennek fejtegetésére az szolgáltat alkalmat, hogy egyik kir. tábla ezt két ismert esetben megsértette és ugy látszik, hogy ezekben az alább ismertetett eseiekben nyilvánuló felfogása állandó bírói gyakorlata. Büntető felebbviteli ügyekben a d—i kir. ítélőtábla két ismert esetben hivatalból alkalmazta a BTK. 92. §-át mint a BP. 385. §. 3. pontjában foglalt anyagi semmiségí okot s a vádlott javára a fogházbüntetést pénzbüntetésre változtatta át. Ez a jog nem illeti meg a kir. táblát mint semmitő széket. A hivatalból való semmisitési jog a perorvoslati jogrendszerrel van szoros, öszhangzatos kapcsolatban. A BP. 429. §-a szerint a kir. Curia hivatalból figyelembe vehető semmiségi ok alapján sem intézkedhetik, ha a közbevetett semisegi panasz visszautasítandó vagy azért, mert semmiségi panasznak általában nincs helye, vagy azért, mert a használt semmiségi panasz nem érvényesíthető. A hivatalbóli semmisítő jogot tehát a törvényes perorvoslat hiánya, az alkalmazhatatlan perorvoslat kizárja. Ez a semmiségi rendszert teljes egészében betetőzi. Itt van a véghatár, a netovább tilalom fája.