Bűnügyi szemle, 1913-1914 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Jegyzetek az egység kérdéséhez üzletszerűségnél

45 hatlan épségben való megtartása teszi szükségessé, hogy maguk az orvosok legkomolyabban mérlegeljék eljárásuk módját. Vannak esetek, melyeket az orvosnak föltétlenül be kell jelenteni, ha erre nincs is kötelezve ; ilyen a csírázó élet elleni merénylet, amely az anyának életét is áldozatul követelte. Egyenes közreműködését a polgároknak az igazságszolgáltatás munkájában az állam két esetben követeli. Egyik a tanuzás, másik az esküdtbiráskodás. Az igazságszolgáltatás igényeit kellőképpen egyik sem elégiti ki. A tanuk a helyett, hogy örömmel sietnének az igazságszolgálíaiás segítségére, skoszor csak kényszerítő eszközök alkalmazásával szerezhetők meg. Vallomásuk sokszor félrevezeti a bírót, mert észlelésük volt hibás, vagy azt utólagos következtetéseik meghamisították. Ezért vetnek ujabban olyan nagy súlyt a bűntény tárgyilagos bizonyítékaira. Sok hiba van a szakértői bizonyítás körül is. Ma még az igazságszolgáltatás a természettudományoktól sem kapja meg azt a segítséget, amelyet joggal várhatna. Sokszor egyenesen rossszat kap, hogy mennyire rosszat, bizonyítja a rózsahegyi eset, midőn egy nyúzott medve hullájából kegyetlenül elkövetett gyilkosságot következtettek, emberi testnek véleményezvén az állatét. Nem váltak be azok a remények sem, melyeket a törvényhozó az esküdtszék intézményéhez fűzött. A társadalom érdeklődését nem sikerült fölkelteni s a polgárok megengedett, sokszor meg nem engedett eszközöket is igyekeznek igénybe venni, hogy a közreműködés kötelezettsége alól meneküljenek. Az esküdtek nem tudják, hogy az igazságszolgáltatás mérlege kétkarú mérleg, ha az egyik serpenyő sülyed, a másik emelkedik, ha a terheltet alapos ok nélkül fölmentik, a sértett és a társadalom károsodik. Túlságosan szerepeltetik az esküdtek az érzelmi motívumokat. Megokolatlan felmentéseik szaporítják a bűntényeket. Nagy mulasztásai vannak a társadalomnak a megelőzés terén is. Amióta az igazságszolgáltatás emberei a bűntények okait keresik, a megelőzés lett a legfontosabb eszköze a küzdelemnek. Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy ha van is szerepe a természet átkainak : az öröklésnek, a veleszületett hajlamnak : sokkal nagyobb súlya van az életviszonyok alakulásának. A bűntény okainak elhárításában nagy szerep jut a szeretetnek. Az uj törvények a szeretet jegyében születnek. Eltűntek azok a kegyetlen intézkedések, melyek az öngyilkos apa hátramaradottaitól megtagadják az ellátást. Az uj perrendtartás a gyanúsítottat ártatlannak tartja mindaddig, mig bűnössége kétségtelenül be nem igazolódik. A biró, ha marasztaló ítéletét meghozta, akárhányszor tanácsadó barátja lesz az elitéltnek. A törvény a bünt, ha a bűnös megbűnhődött, kiengeszteltnek veszi. Ezen az uton a társadalom nem követi az igazságszolgáltatás emberét. Az apák bűnét üldözi a gyermekeken. A gyanú alapján már marasztaló ítéletet hoz. A kósza hirek szárnyán repkedő gyanúsítás sokszor még a nemesen érző emberek keblébe is belopódzik, megmételyezi azok igazságérzetét és sokszor a gyanúsított védekezését is bénítja. Csak ugy hemzsegnek a társadalomban az égbekiáltó igazságtalanságok. Egészen megdöbbentő, hogy most, a huszadik században fedezték fel annak igazságtalanságát, hogy egy épen, erőteljesen született újszülöttnek